Távoli még a fény az alagút végén

Nos annak az ismeretében, hogy hová vezette ez a kormány a saját országát, minderről a következő mondás jut eszembe: láttam az alagút végén a fényt, de sajnos a vonat volt.

Heger testvér pechünkre Szent Ferenccel ellentétben nem a madaraknak prédikál, hanem a közösségi hálón osztja meg bölcsességeit, többek között azt, hogy a szlovák külpolitika egyértelmű értékeken és világos tartalmon alapul, felismeri a szövetségeseit és nem becsüli le a veszélyeket.

Mint írja, Szlovákia a háborút megelőzően segítségére volt Ukrajnának, hogy az ráleljen az EU-tagsághoz vezető útra. Ma pedig, amikor a szomszédos ország a szabadságáért és a függetlenségéért harcol, „Szlovákia megmutatja neki a háborús alagút végén felderengő fényt”.

Hegert láthatólag nem zavarja, hogy egy felmérés szerint a szlovákiai lakosság nagyjából 50 százaléka úgy véli, hogy az Európai Uniónak inkább a diplomáciai tárgyalásokra és a Kremllel folytatott kereskedelemre kellene összpontosítania, tehát ezt

a fényt nem a fegyverek torkolattüzében, hanem a mielőbbi békés megegyezésben kellene keresni.

Ehelyett bódult éji bogárként továbbra is a fény körül körözve így folytatja:

„Ezt a fényt kötelesek vagyunk fellobbantani az ukránoknak az alagút végén. Nagy örömmel tölt el, hogy Ukrajna európai perspektívára való törekvését felkarolta Zuzana Čaputová köztársasági elnök is, aki Andrzej Duda lengyel államfővel európai turnéra indul, hogy ennek a gondolatnak a helyességéről meggyőzze a többi európai vezetőt is“ – lelkesedett.

Hozzátette, hogy tanácsadói pillanatnyilag a brüsszeli intézményeknél és az Európai Parlamentben szereznek támogatókat Ukrajna európai perspektívájának előmozdításához.

Nos, ha Heger mondja, és ha Čaputován múlik, Ukrajna meg lesz mentve, Szlovákiának meg marad a szemben robogó vonat…