Mikor kezdett el főzni?
Már gyermekkoromban sok időt töltöttem a konyhában édesanyám vagy nagymamám mellett, de a családban előttem nem volt szakács. Én viszont már akkor kísérleteztem, például készítettem fekete levest, amelybe mindent beleraktam és édesapámnak kellett megennie.
Ezért aztán amikor iskolát kellett választanom, akkor Somorján kezdtem el szakácsnak tanulni. Az első évben még csak az alapokkal kezdtük, a panírozással és a sok olajban történő sütéssel, de egy évvel később jött egy lehetőség, s ennek köszönhetően kimehettem Franciaországba. Ott nem csak a nyelvet, hanem a szakmát is jobban megismerhettem. Az Alpokban két hónapot eltöltve nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam, először kézzel-lábbal értettük csak meg egymást, de olyan új módszerekkel és alapanyagokkal ismerkedtem meg, amely megváltoztatta a gondolkodásomat. A séfem remek ember volt, mindenben rengeteget segített.
És azután még többször visszatért?
Így van, középiskolásként minden évben néhány hónapot kint töltöttem, majd végzősként kaptam egy ajánlatot Korzikán és ott dolgoztam, s végül két évet töltöttem Franciaországban, különböző helyeken. Végül hazajöttem, megismerkedtem azzal a lánnyal, aki ma már a mennyasszonyom és azóta idehaza élek. A Villa Rosában már három éve dolgozom, itt az a legnagyobb előny, hogy a tulajdonosok teret adnak a kreativitásnak, s új módon tudunk nyúlni az alapanyagokhoz. Közben pedig folyamatosan igyekszem az interneten, újságokban és könyvekben inspirációt lelni, és tanulni.
Hogyan jelentkezett a Séfek Séfére?
A tévében és a közösségi oldalon is hirdették a műsort, családi és baráti biztatásra döntöttem úgy, hogy megpróbálom. Meg is hívtak egy castingra, ahol főznöm kellett, s a kamerák előtti működésünket is figyelték. Ezt aztán még további két hasonló válogatás követett, ezek azonban nem voltak részei a tévés műsornak. Majd jött egy újabb rosta, amely alapján kikerült az a 70 versenyző, aki a tévés adásokban is látható volt, ekkor osztották a séfek a késeiket aszerint, kit szerettek volna továbbjuttatni.
Mennyire ismerte a zsűrit?
Személyesen egyiküket sem ismertem, a világhálón követtem a munkásságukat. A műsor további részében, amikor kialakultak a csapatok már könnyebb volt dolgozni, mert többen voltunk, ugyanakkor izgalmasabb is, hiszen bármikor dönthettek úgy, éppen mi nem folytathatjuk a versenyt. A legjobb 18 közé bekerülni nagyon nehéz volt, a csapat aztán kiválóan összejött, nem csak szakmailag, hanem emberileg is. Nem voltak veszekedések, séfünk, Wolf András remekül tartotta össze a csapatot.
Nehéz volt megszokni a kamerák kereszttüzét?
Az első három adás volt a legnehezebb, meg kellett szokni, hogy minden hibánkat látják, ha kifutott valami vagy rontottunk, akkor arról mindenki tudott. Ezt követően már sikerült kizárni a jelenlétüket, igyekeztem nem gondolni erre, s csak a főzéssel foglalkozni.
Úgy tűnik remekül sikerült, hiszen megnyerte a versenyt. Mit gondol, minek köszönheti a sikert?
Visszanézve az adásokat úgy látom, hogy a kiegyensúlyozott teljesítménynek, mert mindig tudtam tartani egy magasabb szintet. A zsűri pedig látta azt is, hogy fokozatosan fejlődik a tudásom, s valóban, igyekeztem minden feladat után jegyzetelni, hogy mire érdemes figyelni, s a séfek véleményét is mindig kikértem.
Hogyan sikerül azóta kezelni ezt a hatalmas érdeklődést a média részéről?
A versenyt követően valóban rengetegen kerestek meg, minden nap adok interjút a tévének, rádiónak, lapoknak, portáloknak egyaránt. Sűrű a program, de nekem is sokat segít mindez, mert korábban visszahúzódzkodó alkat voltam, s ennek is köszönhetően sokkal bátrabban beszélgetek olyanokkal is, akikkel korábban nem találkoztam.
Mit kezd a 10 millió forinttal és a további nyereménnyel?
Három hétre megyek ki jövő nyáron a világ legjobb séfiskolájába, a lyoni Paul Bocuse Intézetbe. Azért választottam ezt az időszakot, mert több friss alapanyaggal tudok dolgozni. Megmutatják a termelőktől kezdve az egész folyamatot, a hagyományos és modern módszerekkel történő elkészítésig, tehát nagyon érdekes lesz. A pénznyereményt pedig nem szeretném gyorsan elkölteni, hanem évente eljárnék egy-egy külföldi étterembe, hogy Michelin-csillagos séfektől tanuljak és tovább fejlődjek.
