Takács Tímea: „Inspirálnunk kell a fiatalokat, nekem pedig ez a célom”

Decembertől töltöd be a Csaplár igazgatói posztját, előtte a kulturális, ifjúsági és sportügyek önálló alosztályát vezetted a városi hivatalban, és közismert még rólad, hogy a Novus Ortus diákszínpadot alapítottad és vezeted. Érdekelne viszont, hogy hogyan kerültél arra a területre, ahol lényegében a kultúra és az ifjúság áll a középpontban?

Véletlenül. Óvodapedagógusként végeztem, a kultúrában pedig már lényegében ’84-től benne vagyok, a Csallóközi Táncegyüttes, majd a Szőttes révén. ’98-ban érkeztem a Fókuszhoz (diákszínpad – a szerk. megj.), 2004-ben pedig megalapítottam a saját diákszínpadomat.

Aztán épp ötéves volt a Novus Ortus, amikor gondoltam egy nagyot és bementem az akkor még új polgármester úrhoz, Hájos Zoltánhoz, akit korábban nem is ismertem. Támogatást szerettem volna kérni a csoportnak, majd szó szót követett, és megkérdezte, nem szeretnék-e a városi hivatalban dolgozni kulturális területen.

Magam is meglepődtem, de mivel épp befejeztem a pedagógiai mesterszakot és államvizsga előtt álltam, gondolkodási időt kértem. Egy hónappal később visszamentem hozzá, félve, hogy áll-e még az ajánlat, és állt. Megvárt.

Ugorjunk még egy kicsit vissza az időben – tehát ha jól értem, óvónőként is dolgoztál?

Így van. Sok éven keresztül a pedagógusszövetség országos elnökség tagja voltam, az óvodapedagógusok nyugati regionális és a kerületi elnöknője, tehát eleinte inkább a pedagógiai területtel foglalkoztam, de nagyon intenzíven. Rengeteg előadást, továbbképzést, tanulmányi utakat szerveztem az óvónők részére. Az Óvodapedagógusok Országos Szakmai Társulása égisze alatt az óvónőkkel megalapítottuk a szakmai szervezetünket járási szinten. Mindezt persze a munka mellett.

Így talált meg ’98-ban, mint már említettem, Jarábik Gabika, amikor ő a minisztériumban kezdett dolgozni, és felkért, hogy segítsek a Fókusznál. vakon elvállaltam, noha fogalmam sem volt, hogy mit kell tennem. Elmentem a Kaposi László-féle drámapedagógiai továbbképzésre Budapestre – magam sem gondoltam volna, de kiderült, hogy van hozzá érzékem. Ezután hat éven keresztül minden péntekem és szombatom a Fókuszé volt. Végül 2004-ben jött létre a Novus Ortus, és szakemberek szerint már az első darabunkkal (Federico García Lorca: Yerma) magasra tettük a mércét. Tavaly pedig Polgármesteri Díjban részesült a társulat.

Mindehhez képest nem jelentett szárazabb munkát a hivatalban dolgozni? Hogyan tudtad kamatoztatni azt, amit már elsajátítottál?

Az oktatásügyi főosztályon belül a kulturális és ifjúsági alosztály akkoriban lényegében a semmiből jött létre. De ez nemcsak papírmunkát jelentett, hanem a városi rendezvények szervezését is, szervezésben pedig nagy tapasztalatom volt, csak más, pedagógiai területen.

Szívügyem volt, hogy a mieinket, a hazaiakat felléptessük, főleg a fiatal tehetségeket. Nagyon fontos, hogy felfigyeljünk rájuk és arra, hogy mi van bennük.

Évek óta zsűrizem a Tompa Mihály Szavalóverseny járási és kerületi fordulóiban, az én ötletemből jött létre a gimiben a GiMitTud, a Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika és a Csallóközi Vásárba is be tudtam iktatni egy fiatalok bemutatását célzó blokkot, a Gyereksziget pedig már az első évében hatalmas siker lett. Láttam a családokat, akik kijönnek a kisgyerekekkel, és némelyeknek a ringlispílek már nagyon drágák, a Gyerekszigeten viszont együtt tölthetik az időt, kézműveskedhetnek, gyermekeknek szóló előadásokat és fiatal tehetségeket láthatnak és hallhatnak. Inspirálnunk kell a fiatalokat, nekem pedig ez a célom.

Szilvási Tibor interjújának folytatását a KlikkOut weboldalán itt érhetik el!