Back to top

Szeretném lebontani az előítéleteket

Publikálva: 2018, szeptember 29 - 14:09
Mészáros Katalint sokan jogászként ismerik, ám neve ismert az amatőr testépítők közt is. Egyrészt alapító tagja, valamint alelnöke a WBPF Slovakia európai tagszervezetének, másrészt versenyzőként is kivívta a hazai közönség figyelmét.

Indulásról, edzésről, nehézségekről, versenyzésről beszélgettünk dr. jur. Mészáros Katalinnal.

 

- Gondolom, nem vagyok egyedül a kérdéssel: hogy jut az eszébe egy jogásznak, hogy testépítő versenyen vegyen részt?

- Nem, a kérdés valóban nem egyedi. Sokan lepődnek meg, amikor meghallják, hogy civilben jogász vagyok - sportolók és nem sportolók egyaránt. De számomra nagyon fontos, hogy eltűnjön az a hamis kép, miszerint a „gyúrósok” biztosan nem okosak, csak az izmaikkal törődnek. Sok olyan ismerősöm van, aki tanult ember, mégis a súlyzók világát választja kikapcsolódásként, de akár versenyszintű amatőr sportolóként is. Jó lenne megszüntetni azt az előítéletet, hogy a súlyzókhoz nem kell ész, vagy hogy a tanult emberek pedig nem fognak ilyen kemény sporthoz.

 

- Mégis mi késztette arra, hogy testépítő legyen?

- Rólam tudni kell, hogy a természet adott egy erősebb fizikumot, mindig hajlamos voltam a hízásra. Tinédzser korom óta küzdöttem is vele éppen eleget - különböző diétákat kipróbálva dobáltam le magamról a kilókat, amelyek idővel persze újra visszajöttek - akkoriban még nem sporttal szerettem volna elérni a számomra megfelelő alakot. Ez odáig fajult, hogy az egyetem befejezése után - többek között a sok stressznek köszönhetően - annyira átestem a ló túloldalára, hogy nagyon vékony lettem, ami már nem tetszett. Akkor, 2011 környékén kezdtem foglalkozni a fitnesszel, hogy önmagamnak elfogadható alakra tegyek szert. Edző segítségével vágtam bele - akkor még Somorján, mivel ott éltem -, aki megfelelő étrendet és edzéstervet állított össze. Mondhatjuk, az oklevél megszerzése után teljes életmódváltáson estem át, intenzív súlyzós edzésekkel fél év alatt olyan alakot értem el, amilyet korábban elképzeltem.

A pozsonyi munkahelyem után Dunaszerdahelyre kerültem, így edzőt is váltottam. Ekkor ismertem meg Méry Zolit, aki látta bennem a testi adottságokat, azt, hogy mennyire szigorúan tartom be az előírt étrendet, milyen komolyan veszem az edzéstervet. Egy idő után felvetette, hogy színpadra is állhatnék, érdemes lenne versenyszerűen foglalkoznom a testépítéssel. El is kezdtük volna a felkészülést, amikor áldott állapotba kerültem. Úgy gondoltam, az embernek van előtte és utána is élete, most csak a kicsinek szentelem azt, így aztán teljesen leálltam az edzéssel a várandóság alatt - fel is szedtem 25 kilót. Nyolc hónappal kisfiam megszületése után újra elkezdtem a diétás étkezést, és az edzést.

Előbb csak arra koncentráltam, hogy visszakapjam a korábbi alakomat, de aztán már az izomépítés is érdekelni kezdett. Katona Heni segített visszanyerni az alakomat, aki ekkor már versenyzett, így láttam, hogy mennyi és milyen kemény munkával jár a felkészülés a versenyre, de azt is, hogy milyen a kiindulási pont, és mit lehet elérni. Azt hiszem, ekkor fogant meg bennem igazán a testépítés gondolata. Fél év múlva már nem a pártfogoltja, hanem az edzőpartnere lettem Heninek.

 

- Hogyan került kapcsolatba a versenyzéssel?

- Ebben az időben jött újra képbe Méry Zoli, aki azzal keresett meg, hogy a WBPF szövetségnek még nincs Szlovákiában tagszervezete, amit jó lenne bejegyeztetni, beindítani. Kihasználva jogi ismerteimet segítettem az előkészítésben, az indulásban, aztán Zoli mellett, aki a hazai szövetség elnöke, én lettem az alelnök. A megalakulás után abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy megkaptuk a jogot egy szlovákiai Európa-bajnokság megszervezésére. Közben pedig felvetődött az az ötlet is, hogy ha már helyben van a verseny, én pedig edzésben vagyok, miközben diétát is tartok, akkor indulhatnék a 2018 májusára tervezett Európa-bajnokságon. Így aztán alelnökként segítettem a szervezésben, egyúttal pedig versenyzőként is készültem rá.

- Mit érdemes tudni egy ilyen versenyről?

- Ha jól sikerül a szervezés, minden precízen zajlik, akkor a kívülálló nem is gondolná, hogy mennyire sok munka van e mögött. Alapvetően azt kell tudni, hogy nagyon sok a kategória, mivel eleve nők és férfiak, juniorok és felnőttek is versenyeznek. Én elsősorban a női versenyrészt ismerem, ezt mondanám el röviden. Az izomzatbeli fejlettségi szintek alapján vannak model physique, sport physique, athletic physique kategóriák, de van fitness physique kategória is. Ez utóbbi a nézők számára a leglátványosabb, mivel nemcsak az izmokat mutatják meg a hölgyek, hanem egyfajta koreográfiát is betanulnak, ebben erőnléti és finomabb, táncos elemek is láthatók. Továbbá vannak magasság és kor szerint bontott kategóriák is. Létezik még egy „izmos” kategória is, amibe egyre kevesebben jelentkeznek - a májusi versenyen például nem is indult senki. Az én kategóriámban, a Lady model physique +165-ben rajtam kívül csak ukrán hölgyek indultak. Róluk tudni érdemes, hogy az ország sportmúltja sem hasonlítható össze más európai szövetségek múltjával, de a hölgyek megjelenése sem nagyon összehasonlítható. Nagyon edzettek, nagyon tudnak mozogni, nagyon „el tudják adni” magukat. Így - nincs mit szépítenem -, csupán a hetedik helyen végeztem. Én mindenesetre azt látom, hogy három éve 95 kg súllyal mentem a szülőszobára, akkor pedig 65 kg voltam. Büszke vagyok arra, amit sikerült végrehajtanom, arra, hogy egyáltalán indulhattam az Európa-bajnokságon. Ehhez persze előbb kvalifikációs versenyeken kellett részt vennem, ahol azért jobb eredményeket értem el - egy negyedik és egy ötödik helyezést.

És ha már a versenyről van szó, amelynek szervezésében is részt vettem, itt szeretném elmondani azt is, hogy sokan segítettek. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, de külön kiemelném a WBPF Slovakia titkárát, Kocsis Lisát. Óriási segítség volt a jelenleg még egyetemi hallgató Lisa. Mivel kiválóan beszél több nyelven, így ő volt a külföldi kapcsolattartás alappillére. Nagy megtiszteltetés volt alelnökként, hogy az Európa-bajnokság szervezésért a WBPF világszövetségtől kitüntetésben részesültünk.

 

- Mennyire nehéz a felkészülés egy versenyre?

- Többen vannak, akik nekilátnak edzőterembe járni, aztán két-három hónap után már azt hiszik magukról, hogy fitnesz modellek. Aki viszont komolyan veszi a felkészülést, annak ez nagy fizikai és pszichikai megterhelés. Kívülállóként én is úgy gondoltam, hogy nem nagy dolog, de miután részese lettem, már tudtam, hogy nagy kihívás. Amellett, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy mind a családom, mind a kollégáim mellettem álltak, biztattak, nagy segítség volt Méry Zoli, és felesége, Bata Szilvia. Mindketten sikeres versenyzők, akik maguk is tudják, hogy mennyire komoly kitartást követel meg egy felkészülés. Edzőként, emberként, barátként is mellettem álltak, támogattak, a mélységekben is sokat segítettek. Jó érzés, ha tudod, hogy amikor már szinte feladnád, van valaki, aki tapasztalattal rendelkezik ezen a téren, és rá tud venni, hogy folytasd, és vidd végig azt, amit elkezdtél. Nagyon sokat köszönhetek nekik.

Összefoglalva a versenyek során szerzett tapasztalataimat, azt mondhatom, hogy ha kihoztad magadból a maximumot és elérted azt, amit akartál, akkor nincs mit felróni magadnak - függetlenül attól, hogy milyen eredményt érsz el. Aki feláll a színpadra, az már nyert.

 

- Mészáros Katalinhoz, a szervezet alelnökéhez lenne még egy kérdésem. A jövőben Dunaszerdahelyen is elképzelhetőnek tart egy testépítő versenyt?

- Már az Európa-bajnokság előtt is átgondoltuk, hogy meg lehetne-e szervezni Dunaszerdahelyen. Aztán több összetevőt figyelembe véve a somorjai X-Bionic mellett döntöttünk. Az Európa-bajnokság követelményeihez a somorjai komplexum tökéletesen volt felszerelve - sportolók ellátására van felépítve a konyha, a szállás, az edzési lehetőség, az infrastruktúra. Azt viszont elképzelhetőnek tartom a jövőben, sőt teszünk is érte, hogy városunkban regionális, vagy akár országos bajnokságot is szervezhessünk.

Fotók: Mészáros Katalin archívuma

Ezt már olvasta?

Cookies