Szerdahelyi képeslapok: Gombfocis évek

Bizony nem pelyhedzett még legénytoll az államon, mégis minden napjára emlékszem. Egy meleg nyári délután a szerdahelyi korzón, a nagyszülőktől hazafelé menet megóhajtottam egy hasábburgonyát, a la natúr. Harminchárom éve már, de az illatát egykönnyen nehéz feledni. A sótól gyöngyöző aranysárga, szinte szabályos alakzatra vágott, mifelénk „hranolky”-nak is nevezett finomságot öt perc alatt befaltam.

Újdonság volt az akkor mifelénk, tömtem magamba, és közben úgy fogyott az út alattam, mint a műanyag doboz tartalma. Nem mintha siettem volna, de az izgatottságtól a lábaim ütemesen és katonásan masíroztak.

Aznap este a volt a foci-vb nyitómérkőzése Mexikóban, aztán egy hónapig minden nap foci következett.

Ahogy azt mi, akkori suhancok szoktuk, minden meccset „újrajátszottunk” a Grundon, aztán a gombfoci pályán is. Szóval, zsebemben a hiányzó három gombbal már összeállt a csapatom. Nem rémlik, kik játszották a nyitómeccset, nem is lényeges, akkor csak az járt a fejemben, hogy végre megvannak „ők” is tizenegyen!

Három kiváló csatárom lett aznap a zöld színű csapatomba, igazi mesterlövészek. Nagyzöldeknek hívtuk őket, ahogy szinte minden gombot elneveztünk a fajtájuk alapján. Az egyik gyerek szürke védőjátékosait például Varga-féle gomboknak, egyszerűen a srác vezetékneve alapján. Attiláéknak ott voltak a Nagykékek, meg a Majoros-félék.

Azok a szürkék jól megtermett gombok voltak, ahogy az igazi fociban sem árt, ha egy hátvéd robosztus, mint ahogy annak idején a Dušan Liba volt a DAC-ban.

A gombfoci nekem egy életre összefonódott a hasábburgonyával, így ha ma az van tányéron, a gombok is eszembe jutnak. Fura ugye, s ha azt vesszük, hogy nálunk a kettő egyszerre nem jelenhetett meg az asztalon, még vicces is. Édesanyám valami furcsa oknál fogva irtózott a gomboktól, főleg a tarkáktól.

Ám tudta, amíg elvan a gyerek velük, nagy baj nem lehet. Nem is volt, imádtam játszani, a csapatokat sajtos dobozokban tartottuk, amit rendszerint kidekoráltunk az adott csapat színére vagy az ország zászlaját pingáltuk rá.

Bögi Róbert cikkének folytatását a KlikkOut magazinban ide kattintva olvashatják el!