Amikor alkalmam nyílt rá, meglestem a legújabb sportmagazinokat, azokból is a Tip, meg a Štart volt a kedvencem. Gyakran foglalkoztak benne a DAC-cal, és akkortájt nem nagyon volt más lehetősége az embernek elcsípni egy szép posztert vagy egy jó cikket a legutóbbi meccsről. Különös így visszaemlékezni ezekre az évekre, gyerekként úgy éreztem, kerekebb a világ, ha egy füzetbe gyűjthetem mindazt, ami igazán érdekel. Így kezdődött az a szenvedélyem, ami végigkísérte eddigi életemet, s bár az ínséges időkben eléggé megritkultak az archiválásra érdemes dolgok, a mai kínálatot még ehhez képest is gyengébbnek gondolom. Amolyan tizenkettő – egy tucat…
Video killed the radio star – énekelte a Buggles anno, de a jó zenét sosem ölte meg igazán a televízió, ahogy az internet sem képes kiszorítani egy igényes folyóiratot…
…csak szelektálni kell, mit is nevezhetünk joggal igényesnek. Ilyen volt a már említett Tip például, szinte már a másnap megsárgult lapjairól lehetett legjobban felismerni. ’82-ben tanultam meg írni és olvasni, ezzel szinte egyidejűleg megszaporodtak az ebédlőszekrénybe „rejtett”, újságok és folyóiratok. Aput sem kellett külön kérni, bőven tudta, miket kell „megmenteni” a krumplipucolás elől. Ezek szolgáltatták aztán az első DAC-os füzetem alapjait, melyek a műsorfüzetekkel és a mérkőzések belépőjegyeivel mára egy múzeumnyi gyűjteménybe kerültek.
