Szerdahely első írásos említése megtekinthető a városi hivatal ügyfélfogadó irodájában

Az eseményen részt vett a polgármesteren és a leváltár osztályvezetőjén kívül még Puha György és Karaffa Attila alpolgármester, Nagy Darina hivatalvezető, Nagy Iván múzeumigazgató, Darnay Zsolt, a Csallóközi Múzeum munkatársa, Nagy Attila helytörténész és Tatai Zsuzsanna, Győr–Moson–Sopron Vármegye Győri Levéltárának a munkatársa is.

Az oklevélben Szerdahelynek a neve először íródott le, mégpedig a pozsonyi káptalan 770 évvel ezelőtt lejegyzett oklevelében, Syridahel (Svridahel) formában.

Ezt az 1255/1256-ban kiadott oklevelet valaha az Amadé család levéltárában őrizték, ám ma a Magyar Országos Levéltárban lelhető fel eredeti formájában (DL 48508-as szám alatt).

„Az okiratban a pozsonyi káptalan arról tett IV. Béla királynak tanúbizonyságot, hogy Tamás kalocsai érsek levele alapján egy Duha nevű madi ember bizonyította, hogy három ekealjnyi föld Nyek faluban az ő örökös birtoka.

Az ilyen bizonyságtételek a kor szokása szerint a környéken élők tanúbizonysága alapján készültek. Duha birtokaival kapcsolatban Szerdahely akkori bírája, Myrck (Márk) is tanúskodott. Az oklevélbe azt is feljegyezték, hogy a tanúbizonyságot nem csak saját nevében, de egész Szerdahely nevében tette le. A tanúbizonyságot tevők közt találjuk Wyttanust is, aki Teyeden lakott, s akiről az oklevél megjegyezte, hogy bizonyos Serreful-i apát jobbágya. Az írás hátlapján is találunk olyan személyneveket, amelyek a mai Dunaszerdahely területére is vonatkozhatnak, itt említődik ugyanis egy Pilal és egy Ilarius nevű személy, akik Abonyból valók voltak. Mivel akkor még csak egy Abony létezett, az említett személyek még a nagyobb területen fekvő egykori Oboni, vagyis Abony lakói voltak.

Ám mivel a pozsonyi káptalan által kiadott oklevél nem tartalmaz pontos dátumot, ezért Tamás érsek hivatali működése szerint 1255–1256-ra tesszük kiadásának idejét.” (Novák Veronika)

(dszi)