„Él ma is Szent István öröksége, és hathatósan védelmez bennünket az ő Szent Jobbja. Ünnepeljünk ma tiszta szívből, örüljünk egymásnak és nyissunk utat egymás felé” – fogalmazott az ünnepi szentmise elején Bozay Krisztián esperes. A szentbeszédben Szakál László János esperes méltatta a legnagyobb magyar államférfit, nemzetépítő munkáját és politikáját, de egyben szentségi erényeit is.
A szentmisében régi szokás szerint megáldották Dunaszerdahely város új kenyerét is, amelyet idén Antal Ágota és a Minit Slovakia Kft. helyezett az oltár elé. E kenyereket a szentmise után a templom kapuiban kóstolhatták meg a hívők.
A liturgikus ünneplést követően rendhagyó módon a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ elé gyűlt össze a közösség, ahol előbb Bíró Emese, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulója (felkészítő tanára Simon Anikó), valamint Bíró Eszter, a Fókusz Gyermek- és Diákszínpad tehetsége lépett fel. Műsorukat az ünnepi beszédek követték.
„Európában sok nemzet irigykedve figyeli a mai Magyarországot, hogy a magyar kormány hogyan és milyen értékben támogatja nemzetének lányait és fiait, akik Magyarország határain kívül élnek. Irigykednek, mivel saját nemzetük nem támogatja más állam területén élő nemzeti közösségük tagjait”
– fogalmazott ünnepi köszöntőjében Hájos Zoltán polgármester, aki hozzátette azt is, hogy mindez bennünket is kötelez, s az augusztus 20-ai ünnepségnek több üzenete is van számunkra. Ezek:
„megtartani a nemzeti identitásunkat, megtartani a kultúránkat és a hagyományainkat, egy közösségként összetartani és boldogulni a szülőföldünkön”.
„A 2020-s parlamenti választásokat követően szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nemzeti közösségünket nem képviseli semmilyen politikai erő a szlovák parlamentben, ugyanis egyetlen magyar politikai párt vagy mozgalom képviselői sincsenek a parlamentben és egyik szlovák politikai párt sem képviseli a felvidéki magyar közösség érdekeit a törvényhozásban. Ezért is szükséges kialakítani az egységes politikai érdekképviseleltet, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban legyen egy olyan politikai erő, amely érdekeinket képviselni tudja” – fogalmazott a polgármester, egyértelmüsítve, hogy
„ha a felvidéki magyar közösség hosszú távon nem fogja tudni magának biztosítani a politikai érdekképviselet, elveszítheti az egységbe vetett hitét és feladhatja a nemzeti hovatartozásból fakadó kötődését, a közösségünk tettrekész tagjai különböző politikai- és érdekcsoportosulásban elkallódnak.”
Hájos Zoltán azt is elmondta, hogy „van jó, számunkra követendő példa is, amely azt mutatja, ha egy vezetőnek megvan a tekintélye, aki nem kötött, köt kompromisszumot a közössége rovására, hanem a politikában adódó helyzeti előnyöket maximálisan kihasználta a magyarság érdekében, akkor a közössége tűzön – vízen képes őt követni. Ilyen vezetője van a Vajdasági Magyar Szövetségnek. Az ő vezetése alatt a Vajdaságban nincs politikai széthúzás, nem alakultak meg alternatív politikai pártok. Úgy gondolom, hogy van számunkra is követendő példa, hogyan lehet egységben hatékony politikai érdekképviseletet biztosítani egy adott közösségnek.”
Beszéde végén a polgármester ismét rámutatott, hogy „más lehetőség nem lévén csak egységben lehet biztosítani közösségünk részére a politikai érdekképviseletet”.
Ezt követően Nacsa Lőrinc magyar politikus, országgyűlési képviselő ünnepi beszéde következett.
„Ma Szent Istvánra emlékezünk. Vannak leírások róla, hogyan küldött az utódlással, amikor Imre herceg meghalt, hogyan gyötrődött azon, mi lesz szeretett hazája sorsa, hogyan ajánlotta fel Nagyboldogasszonynak a magyar jövőt. (...) Szent István nem félt cselekedni, államot szervezett. Szent István ezért is felelősség, örökség és kapocs – generációkon át, múlt, jelen és jövő között. Határon »onnan és innen« között. Az emberek között” – fogalmazott, hozzátéve, az államalapító király számára fontos volt, hogy „legyen államszervezet, közigazgatás, de legyenek egyházközségek, közösségek, épüljenek templomok, mert egyaránt kifelé is úgy kell kinéznünk, mint egy erős, határozott, az értékeit fontosnak tartó állam – de befelé ezt meg is kell élnünk.
Szent István ezért választotta a két tartópillérnek a kereszténységet, a keresztény hitet és a szuverenitást. Ez a két tartóoszlop elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy ez a nemzet átélje és túlélje a tatárt, a törököt, a szabadságharcaink leverését, a szovjet megszállást vagy éppen trianont. S ez a két tartóoszlop annyira erősnek bizonyult, hogy most nem érdemes eldobni őket. Nem azokat az időket éljük, hogy érdemes elfordulni ezektől a tartóoszlopoktól”
– fogalmazott Nacsa Lőrinc, hozzátéve, hogy mi ma Szent Istvánnak nem csupán örökösei, de kedvezményezettjei is vagyunk.
„Hogy ma, itt, 2022-ben magyarul ünnepelhetünk, az Szent Istvánnak is köszönhető. Mert fontosnak tartotta, ezeket az értékeket. Vajon eleget beszélünk-e a gyermekeinknek a hitről, a szeretetről, az alázatról, az erőről, az igazságosságról, a bátorságról és a becsületről. Ezek Szent István intelmeiben benne vannak (...) és öröksége nem csupán augusztus 20-ai ünnepségekből áll, hanem meg kell hogy jelenjen a mindennapjaink során, a közéleti tevékenységünkben”
– figyelmeztetett.
Az országgyűlési képviselő beszéde végén rámutatott arra is, hogy „a mai ünnep nem csupán egy ezer évvel ezelőtti eseményről, hanem a mögöttünk álló ezer évről szól. Arról, hogy meg tudtunk maradni és meg akarunk maradni.
A megmaradás pedig mindig helyben kezdődik. A templomban, az iskolában, a közösségben, a táborban vagyu éppen a fesztiválon – vagy akár az önkormányzati választáson is”
– tette hozzá, kiemelve, hogy vajon kezünkbe tudjuk-e venni a sorsunkat, tudjuk-e magunk alakítani a jövőnket.
Az ünnepi beszédeket követően a Vox Camerata kamarakórus és Kevicky Tünde Ex Libris-díjas tanítványai, Bittera Sophie Iman, Farkas Olivér és Navrátil Amira léptek fel, majd az ünneplő közösség átvonult a Szent István emlékműhöz, ahol elhelyezték a tisztelet koszorúit.
(nagy)
