A. Szabó László: „Újszerű kihívások, szokatlan kötöttségek várnak ránk”

„Kedves Magángimis Diákok, Tisztelt Szülők és Kollégák!

Négy hónappal ezelőtt rendhagyó módon egy kisfilmben köszöntünk el végzős diákjainktól, akik végül érettségi vizsga nélkül fejezték be középiskolai tanulmányaikat. A többieknek sajnálatos módon még efféle tanévzárás se jutott, mert a koronavírus-járvány átírt és megtört minden hagyományt.

Március közepe óta csupán a tantermen kívüli digitális távoktatás keretében „találkozhattunk”, ami a sikeres megvalósításnak köszönhetően a tudás és az információk átadásában ugyan részleges megoldást jelentett, ám a személyes kapcsolatok hiányában minden más volt, mint ami egy oktatási intézményben megszokott. Bár tudom, a barátságokat nem szakította szét a pandémia, azért abban is reménykedem, hogy a tanár-diák kötelékek enyhülése következtében a példamutatás, a nevelés és a pozitív világlátás sem szenvedett jelentősebb csorbát.

Fél esztendő az osztálytársak, a tanárok, Annamari és Pali bácsi közelsége nélkül, bizony nem kis idő. Csak reménykedünk, hogy ismét visszaállhat a rend, a korábban megszokott menet. És mivel méltó módon elbúcsúznunk az előző tanév kurta-furcsa végén nem igazán sikerült, így legalább hadd köszöntsek mindenkit a most kezdődő elején:

Szeretettel köszöntöm hát mindenekelőtt az elsős diákjainkat, illetve a szüleiket, és egyben köszönöm nekik, hogy bizalmat szavaztak nekünk. Igyekezni fogunk teljesíteni elvárásaikat, elsősorban a minőségi munka és az emberséges hozzáállás terén.

Szeretettel köszöntöm azokat a „korosabb” tanulóinkat is, akik a felsőbb évfolyamokban már némi tapasztalattal bírnak a magángimi szigorú követelményrendszerével kapcsolatban, de az itt uralkodó családias hangulat következtében mégsem futamodtak meg. Jó lesz újra találkozni mindenkivel!

Újabb feladatok, újszerű kihívások, szokatlan kötöttségek várnak ránk. Idén szeptemberben óhatatlanul új időszámítás kezdődik. Óvintézkedések hosszú sorát kell betartanunk, de talán mindannyiunk nevében mondhatom, hogy még soha nem vártuk ennyire az iskolakezdést… Tisztában vagyunk vele, hogy semmi sem lesz egyszerű. Ugyanakkor még csak nem is sejtjük, mi vár(hat) ránk két-három hét múlva. Egy bizonytalan feltételrendszerben kellene biztos pontként működnünk mintegy kétszáz család életében. Ez csakis a közös együttműködés révén valósulhat meg, amihez mindenkinek hozzá kell járulnia a maga részével.

A virtuális ballagás kisfilmjében már hivatkoztam egy közmondásra, miszerint: „A bölcs úgy alkalmazkodik a körülményekhez, mint a víz az edény alakjához, amelybe beleöntik.” Nincs ugyanis az a helyzet, nincs az az állapot, nincs az a gondolat, amihez ne lehetne az idő múlásával alkalmazkodni vagy hozzászokni.

A különböző nehézségek ellenére mindenkit biztosíthatok róla, hogy nálunk majd idén is tanulni kell. Remélhetőleg ez lesz diákjaink egyetlen feladata.

A szülőket ezért arra kérem, hogy segítsék, támogassák gyermekeiket, és biztosítsanak számukra olyan körülményeket, hogy ennek a kötelességüknek maradéktalanul meg tudjanak felelni.

Tanárainktól pedig csupán azt várom el, amit az elmúlt évtizedben is tettek. Tegyék tartalmassá tanulóink középiskolai éveit, és ne engedjék, hogy egy pillanatra is unatkozzanak! Nyissanak teret mindenki számára, és segítsék diákjaink döntését a helyes útjuk kiválasztásában!

Felelősségteljes és odaadó hozzáállást kérek mindenkitől, hogy a megnehezített körülmények között is eredményesek lehessünk, és céljainkat, elsősorban diákjaink jövőjének formálásában, maradéktalanul el tudjuk érni.

Mindenkinek sikeres tanévet, sok-sok maradandó közösségi élményt, kitartást és főképp töretlen egészséget kívánok!” 

A. Szabó László