A szabadságra és az emberi méltóságra emlékeztek

A megemlékezésnek ezúttal a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ adott otthont, mivel az elesett katonák emlékművének környékén útfelújítás zajlik. Az ünnepség a Szlovák Köztársaság himnuszával kezdődött, majd Vivien Šnírerová, a Ladislav Dúbrava Gimnázium diákja előadta František Bábel Partizánska jeseň című versét. A diákot Dana Balážiová pedagógus készítette fel.

A rendezvényen Nagyszombat megye és Dunaszerdahely önkormányzatának képviselői, köztük Hájos Zoltán polgármester, az állami és városi intézmények, az oktatási intézmények, a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége, a Matica slovenská, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség, valamint politikai pártok és civil szervezetek képviselői is részt vettek.

Az ünnepi beszédet Libuša Klučková, a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége járási szervezetének elnöke mondta. Felidézte, hogy 1944 augusztusának végén Szlovákia a náci megszállással szembeni fegyveres ellenállás színterévé vált. Mint hangsúlyozta, a felkelés nem csupán katonai hadművelet volt, hanem egyúttal jelentős erkölcsi kiállás is: annak bizonyítéka, hogy az emberek a legsúlyosabb körülmények között is képesek voltak szembefordulni az elnyomással.

Beszédében megemlékezett a felkelésben részt vevő mintegy hatvanezer katonáról, több mint tizennyolcezer partizánról, valamint azokról a civilekről, akik élelmet, menedéket és támogatást nyújtottak az ellenállóknak. Kiemelte, hogy a harcokban a szlovákok mellett számos más nemzet tagjai is részt vettek, így a felkelés a fasizmussal szembeni nemzetközi összefogás jelképévé vált.

Libuša Klučková arra is figyelmeztetett, hogy a koszorúk és a történelmi adatok mögött emberi sorsokat kell látnunk: édesanyákat, akik hiába várták haza fiaikat, árván maradt gyermekeket és derékba tört életeket. Az áldozatok életüket adták azért, hogy a következő nemzedékek békében, szabadságban és demokráciában élhessenek. A megemlékezés ezért egyben ígéret is arra, hogy hősiességüket és szenvedésüket nem feledjük, és mindent megteszünk azért, hogy a háború borzalmai ne ismétlődhessenek meg.

Az ünnepi műsort Bertók István Liszt Ferenc- és Harmónia-díjas zongoraművész előadása gazdagította, majd Schwartz József, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség elnöke mondott beszédet.

Schwartz József arra kérte a jelenlévőket, hogy az emlékezés mellett gondolkodjanak el a történelem tanulságain is.

„A történelem nem csupán évszámok gyűjteménye. A történelem emlékezet, az emlékezet pedig egyúttal figyelmeztetés” – hangsúlyozta.

Beszédében kitért a háborús szlovák állam, valamint az akkori Magyarország felelősségére is. Mindkét rendszer a náci Németország szövetségese volt, zsidóellenes törvényeket fogadott el, és közreműködött a zsidó lakosság jogfosztásában, kifosztásában és deportálásában. Hozzátette ugyanakkor, hogy egyik nemzet sem azonosítható kizárólag az akkori rendszerével, hiszen szlovákok és magyarok között egyaránt voltak olyanok, akik segítették az üldözötteket, mentették embertársaikat, és ezért saját életüket is kockára tették.

A szlovák nemzeti felkelés ennek az erkölcsi szembenállásnak az egyik legjelentősebb bizonyítéka volt. Résztvevői nem csupán egy politikai eszméért harcoltak, hanem azért is, hogy az ember megőrizhesse emberi méltóságát. Schwartz József felidézte a felkelésben harcoló zsidók áldozatvállalását, köztük Alexander Bachnár és Marta Reiková történetét is.

„A rossz soha nem a koncentrációs táborral vagy a gyilkossággal kezdődik. Egy szóval, egy sértéssel, az emberek »mi« és »ők« csoportjára osztásával kezdődik” – figyelmeztetett. Mint mondta, az egyik legveszélyesebb mondat az, hogy „engem ez nem érint”.

A megemlékezés zenei részében Katarína Bertók Tóth előadásában, Bertók István zongorakíséretével felcsendült a Pokoj v duši című dal. Az ünnepi programot a Kto za pravdu horí kezdetű ének zárta.

Ezt követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit. Nagyszombat megye, Dunaszerdahely városa, az antifasiszta szövetség, a járási hivatal, a munkaügyi hivatal, a zsidó hitközség, a Matica slovenská, az oktatási intézmények, valamint a jelen lévő társadalmi és politikai szervezetek képviselői közösen hajtottak fejet a felkelés hősei, továbbá a háború és a fasiszta erőszak áldozatai előtt.

(nagy)