Valóban, a napokban tűz volt a Csaplár Benedek Művelődési Központ oldalánál. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy rendezvényről hazafelé menve véletlenül épp arra járt a városi művelődési központ egyik munkatársa, aki észlelve a tüzet azonnal kihívta a városi rendőrséget és a tűzoltóságot. Azáltal, hogy volt kulcsa a Csaplárhoz, be tudta engedni a belső helyiségekbe is a tűzoltókat, akik a tűz oltásán kívül, a belső helyiségekbe jutva megakadályozták a tűz további terjedését. A munkatárs lélekjelenlétnek köszönhetően így nem keletkezett nagyobb kár az épületben. Hozzá kell tenni, hogy a tűz fölötti, az épület oldalán található műanyag ablakok is lángra kaptak már, és pattogtak az ablaküvegek, s nem volt sok híja, hogy a tűz átterjedjen a függönyökről és az éghető anyagokról akár teljes épületre… Itt szeretném megköszönni Ivicze Péter úrnak a hathatós segítségét.
Felmerült a kérdés, hogyan is keletkezett a tűz. A helyszínre kiszállva a rendőrök megállapították, hogy olyan alkalmazkodni nem képes emberek, hajléktalanok gyújtottak ott tüzet, akik talán éppen melegedni akarva okoztak így közveszélyeztetést.
Tudni kell azonban, az önkormányzat már 2010 óta mindent megtesz azért, hogy a hajléktalanok megfelelő és emberi módon tudják átvészelni nem csak a hideg, téli időszakot, hanem az év többi napját is.
Korábban az önkormányzat rendeletben tiltotta meg a közterületeken történő életvitelszerű tartózkodást, de azzal párhuzamosan kialakította a rászorulók szociális ellátását is.
A legelején ennek a küzdelemnek téli melegedőt biztosítottunk a hajléktalanok számára egy-egy fűtött, szociális helyiséggel ellátott lakókonténerben, majd amikor lehetőségünk adódott, bérbe vettük a szlovák vasúttól az egykori vasutas szálló épületét, ahol szociális szolgáltatást nyújtó hajléktalanszállót kezdtünk el üzemeltetni. Ennek mind a mai napig jelentős költsége van, az állami támogatáson túl ugyanis az önkormányzat további több mint 35 ezer eurót költ az intézmény fenntartására. Ott igyekszünk biztosítani a hajléktalanok emberi módon történő lakhatását is, mert nem csak éjjeli szállásként működik az épület, hanem ott lehet tisztálkodni és ruhát mosni is, de ezen felül az önkormányzat és a felajánló lakosok közreműködésével meleg ételt is biztosítunk a számukra, a plébániai katolikus karitászon keresztül pedig tartós, száraz élelmiszerrel is tudjuk a hajléktalanokat támogatni.
Tehát minden megvan ahhoz, hogy akik Dunaszerdahely területén a saját maguk okozta vagy a saját hibájukon kívül az utcára kerültek, azok számára az önkormányzat emberi, megfelelő módon biztosít számukra ellátást. A téli időszakban természetesen melegedőt és lakhatást is, még véletlenül sem történhessen meg, hogy annak hiányában haláleset történjen a városban, vagy mint legutóbb láttuk, hogy emiatt tűz üssön ki Dunaszerdahelyen.
Közös érdeke ez a városunknak, hiszen több lakótelepről érkezett s érkezik panasz a hajléktalanok miatt, vagy a viselkedésük miatt, de amiatt is, hogy például közterületen végzik el a szükségleteiket, ami a 21. században nem elfogadott – azért alakítottuk ki a szociális intézményeket, hogy ezeket a dolgokat tudjuk kezelni.
Meglepődünk azonban, hogy amikor a városi rendőrség kiérkezik egy-egy lakótelepre az ott lakók bejelentése alapján, közfelháborodást okozó események miatt intézkedni, akkor vannak olyanok, akik a hajléktalanok mellé állnak, a városi rendőrök intézkedéseit filmezik vagy fényképezik.
Ekkor feltesszük a kérdést, hogy jó lenne tudni, mit is szeretnének ezek a lakosok – hogy fennmaradjon-e a hajléktalanok közfelháborító viselkedése, vagy hogy a város biztosítsa a hajléktalanok számára a megfelelő szociális ellátást, illetve ennek ügyében intézkedni tudjon a városi rendőrség.
Ha nem szeretnék, hogy az ablakuk alatt a hajléktalanok garázdálkodjanak, akkor jó lenne, ha az intézkedő rendőrök oldalára állnának, és segítenék a munkájukat, vagy legalább ne akadályoznák őket a munkájuk végzésében.
Küszködünk napi szinten a törvényhozói háttér hiánya miatt azzal is, hogy az állam részéről nincs az önkormányzatok felé megfelelő támogatás.
Nehéz ezeket a hajléktalanokat segíteni – főleg, ha elutasítják a segítséget, nem akarnak együttműködni. Sok esetben az illetékes szervek, vagy a városi rendőrök sem igen tudnak intézkedni, amikor ezeknek az embereknek tényleg nincs semmijük. A szociális ellátásra szoruló hajléktalanok szociális segélyen élnek, vagy esetleg még azt sem kapják, hiszen nem intézik vagy nem is hagyják, hogy más intézze el számukra az alapvető ügyeiket.
Tudjuk, ha valaki nem viselkedik jogkövető módon, akkor annak bírságot rónak ki. Vagyis mindenki tudja, ha szabálysértést vagy bűncslekményt követ el, annak büntetés lesz a következménye. Sajnos azonban a hajléktalanokat ez nemigen érdekli, illetve tudatosítják, hogy bármit megtehetnek, mert ha meg is büntetik őket, nem lehet majd a bírságot tőlük behajtani, mert nincs semmijük.
Míg az Európai Unió más országaiban aki például nem megfelelő módon viselkedik, szabálysértést követ el vagy törvényt sért, és máshogy nem tudják megbüntetni, akkor azt közmunkára ítélik. Abban az esetben, ha annak sem tesz eleget, akkor a bíróság a kiszabott büntetést börtönbüntetése változtatja meg.
Mivel azonban felénk ez a gyakorlat nem bevált, az önkormányzatok, a falvak és a városok is azzal küzdenek, miképp is tudják rábírni az együttműködésre ezeket a személyeket.
Ugyanis ha ez nem sikerül se szociális munkával, se semmivel, akkor ott kellene legyen a törvény teljes szigora a büntetéskor. Azonban amikor azt látjuk, a szlovák parlamentben a parlamenti pártok azzal foglalkoznak, hogy hogyan maradhatnak hatalmon vagy hogyan kerülhetnének hatalomra, nem pedig azzal, hogyan lehet a lakosságnak, illetve az önkormányzatoknak az életét megkönnyíteni, kevés vagy semmi ennek a lehetősége…
Ezt már olvasta?
Az isteni fény az, ami az emberek szívét felmelegíti
Advent negyedik vasárnapján, december 22-én felgyulladt...