Délelőtt a Neratovicei téri Magán Szakközépiskola tanulói hallgathatták meg Karaffa Attila alpolgármesternek, Pázmaneum társulás elnökének az előadását, amelyben
„bemutatta a diktatúrák működésmódját, amelyeknek eleve természete az ellenséggyártás, az üldözés és az egyoldalú propaganda.
A diákok történelmi áttekintést is kaptak, a marxi gyökerektől a Tanácsköztársaságon és 1956-on át a Kádár-rezsimig tartott a tabló.”
Délután a plébániatemplomban szentmise keretében elevenítették fel az emléknap fontosságát, a 20. századi vértanúk példamutatását. Szentbeszédében mons. Szakál László János esperes az emléknap kapcsán kiemelte: „az egyházi év során nagyon sok vértanút köszöntünk, és hálát adunk értük a Jóistennek. Ma is ezt tesszük – hálát adunk a vértanúkért.
Az ő vérükkel vált termékennyé az egyház.”
A Bozay Krisztián esperes és Olgyay Csaba diakónus koncelebrálta szentmise végén Karaffa Attila idézte fel a jelenlévőknek három üldöztetést vagy vértanúhalált elszenvedett magyar hitvalló emlékét. Így Boldog Brenner János ciszterci szerzetes, rábakethelyi káplánét, akit az 1956-os forradalmat követő egyházüldözés idején gyilkoltak meg a kommunisták, Esterházy János felvidéki mártír politikusét, illetve a rendszernek ellenálló Mindszenty József bíborosét.
Szilágyi Péter magyarországi nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság nevében szólt a jelenlévőkhöz. Elmondta, hogy
a kommunisták „legnagyobb ellenségei a történelmi egyházak voltak. XI. Piusz pápa szavait idézve »a kummunizmus méretében és erőszakosságában felülmúlt minden eddig tapasztalt üldözést, melyet valaha az Egyház ellen irányítottak«.
Államosították az egyházak földjeit, ingatlanait, elvették iskoláit, kórházaikat, feloszlatták a szerzetesrendeket, koncepciós perek százait folytatták le papok és világi hívek ellen, s mindenezn felül többeket halalára ítéltek, megkínoztak. Számtalan mártír, vértanú szenvedett üldöztetést a hitéért” – fogalmazott Szilágyi Péter.
A hazájukat, a nemzetüket és kultúrájukat szerető embereket ellehetetlenítették. A miniszteri biztos is szólt Esterházy Jánosról, aki
„a 20. századi felvidéki történelem egyik legbátrabb alakja volt – ha nem a legbátrabb. Sziklaszilárd erkölcsi értékeire támaszkodva, megélhetése, jóléte helyett küldetésére összpontosított”
– mondta a miniszteri biztos, hozzátéve, hogy Esterházy szerint csak úgy lehet a felvidéki magyarságot szolgálni, „ha osztozik mindennapi küzdelmeiben”, és saját politikáját is úgy fogalmazta meg, hogy az „öntudatos, bátor küzdelem a magyarságot megillető jogok biztosításáért”.
A szentmisét követően a megjelentek, közöttük Czimbalmosné Molnár Évával, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezetőjével és Venyercsan Pál kulturális tanácsossal, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójával mécseseket helyzetek el a városháza melletti Diktatúrák áldozatainak emlékművénél.
(nagy)
