„Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig” – Örkény István 1912-ben született Budapesten, jómódú zsidó polgárcsaládban. A magyar groteszk próza megteremtője egy új irodalmi irányt jelölt ki egyperces novelláival. A Piarista Gimnáziumban tanult, majd a Műegyetemen két diplomát is szerzett – gyógyszerészetit, később pedig vegyészmérnökit. Első novellája József Attila segítségével a Szép Szóban jelent meg 1937-ben. Ebben az esztendőben nősült meg először. Közben Nyugat-Európába utazott, ahol alkalmi munkákból élt, csak 1940-ben tért vissza Budapestre.
Örkény István – Tóték
1942-ben járunk, Mátraszentannán, egy észak-magyarországi kis faluban. Tót Lajos, a község tűzoltóparancsnoka nagy köztiszteletnek örvend. Mindig ad magára, haját középen elválasztva hordja, ruházata mintha skatulyából húzták volna elő. Felesége Mariska, két gyermekük van: lányuk Ágika és fiuk Gyula, aki az orosz fronton szolgál. Egy nap levél érkezik Tótéknak, melyben fiuk közli, hogy parancsnokát Varró őrnagyot megromlott idegállapota miatt két hétre betegszabadságra küldték, és ez idő alatt viseljék gondját. Jótanácsokkal látja el szüleit, hogy mire figyeljenek oda az őrnagynál, hogy jó véleménnyel térhessen vissza: például egyes szagokat ki nem állhat, nem szereti, ha ásítanak előtte stb. A nagy várakozás közepette sürgöny érkezik a Vöröskereszttől, Gyula halálhírével. A különc postás, mivel szereti Tótékat – és csak jó híreket kézbesít nekik –, összetépi a levelet...
A teljes írást a KlikkOUT oldalán olvashatják.
Ezt már olvasta?
Peruban és a Coropuna csúcsán jártunk a VándorLáss-esten
Aki ismeri a VándorLáss-esteket, a VándorLáss csapatát,...
