Így volt ez a minap is, amikor a harmadikosok amolyan belső vizsga formájában és az azt megelőző ünnepélyes fogadás megvalósításával zárták le tanulmányaik gasztronómiai részét. Negyediktől ugyanis a választott szak egyéb elemei kerülnek előtérbe.
Az ünnepélyes, állófogadásos megvendégelést – amelyet csúnya szóval „rautnak” is neveznek tájainkon – ezúttal is egy téma köré szervezték a diákok. A „magyar konyha”, valamint a gasztronómiai hungarikumok világába nyerhettek bepillantást az iskola szaktantermébe meghívott vendégek. Az esemény gerincét a magyar konyha történetéről szóló prezentáció alkotta: a témában járatlanok bizony rácsodálkozhattak például, miért különleges a makói hagyma, honnan származik a hungarikumnak számító fűszerpaprika. A jó hangulatért iskolánk mesemondó üdvöskéje, Molnár Máté is „felelőssé tehető”, aki elsős ugyan, de vendégművészként kisegítette idősebb társait: élmény volt a pikáns elemektől sem mentes, ízes csallóközi nyelvjárásban előadott népi adomát hallgatni.
A diákok hagyományos viseletbe öltöztek, a lányok még arra is ügyeltek, hogy hajviseletük is a népies fonástechnikákat idézze fel. De ez a precizitás az ételek felhozatalában is tetten érhető volt. A magyaros tálakon úgy rendezték el a tájjelegű anyagokból készített ételeket, hogy a nemzeti színek is visszaköszönjenek, de ugyanez a szándék nyilvánult meg a terítésben is.
Díszletként volt ott szakajtótól „vindűig” sok minden, a lényeg, hogy a fogadás minden eleme, a tárgyiak és a szellemiek is, egységes egészet alkottak. Tanáraik joggal lehetnek elfogultak…
-vg-
