Pedagógusnapi gondolatok

Kedves Kollégák, tisztelt Barátaim!

Idén tizenkilencedik éve tanítok Felvidéken. Ez idő alatt rengeteg tanárkollégát ismertem meg, nem csak az iskolának, hanem a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően is.

Nem gondolom, hogy csupán üres frázis az, hogy tanárnak lenni hivatás. A tanár nem csupán leadja a tananyagot, letudja munkáját, hanem nevel, kíséri a diákok fejlődését, oltja tudásszomjukat, kiaknázza képességeiket, felkészítve őket az életre. Manapság úgy is mondhatnánk, a tanár mindig „online” kell legyen – nem mondhatjuk, hogy reggel nyolctól délutánig „online” vagyok és aztán „offline”.

Ma, március 28-án mindannyian a pedagógusokra gondolunk. Ám nem csupán mai kollégáinkra, a jelenlegi tanárokra irányul a figyelem, hanem egykori tanárainkra, és azokra a nagybetűs Nevelőkre is, akik már nincsenek közöttünk.

Kedves kollégák, nevelők, határon innen és túl, az egész Kárpát-medencéből – kívánok mindannyiunknak sok kitartást, erőt és egészséget élethivatásunk megéléséhez. Isten áldása legyen életeteken és munkátokon! 

Tolsztoj írta: „Ha egyszer a pedagógus szereti a munkáját, akkor jó pedagógus lesz. Ha szereti tanulóit úgy, mint apja és anyja, akkor jobb pedagógus lesz annál, aki minden könyvet elolvasott, de nem szereti sem a munkáját, sem a tanítványait.

Ha pedig egyesíti önmagában munkájának s tanítványainak szeretetét, akkor tökéletes pedagógus.”

Szeretettel gondolva rátok a mai napon:

Klőr Levente