A Slovan otthonában ért véget a tíz mérkőzést számláló veretlenségi sorozatunk. Melyik volt a legerősebb érzés benned közvetlenül a mérkőzést követően?
„Rögtön a meccs után főleg csalódottságot éreztem, mert, ha képesek voltunk sorozatban tíz találkozót veretlenül lehozni, akkor az a csapat erejét mutatja. Most, a rájátszásban fog igazán megmutatkozni, hogy elég jók vagyunk-e az európai kupaszereplés kiharcolásához. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni már a rájátszás második fordulója után. Még 24 pont megszerzése lehetséges, tehát nincs okunk csüggedni. Továbbra is keményen kell dolgoznunk.”
Az őszi, 390 perces kapott gól nélküli sorozatodat két perccel sikerült felülmúlnod. Ezek voltak pályafutásod leghosszabb szériái?
„Igen, még sohasem volt ennyi nullám sorozatban. Ez is azt támasztja alá, hogy milyen jó a védelmünk. Nemcsak az én rekordom ez, hanem a többi játékosé is. Ez a csapatmunka eredménye, és köszönöm nekik – főleg a védelemnek. Bízom benne, hogy sikerül új, hasonló sorozatot kezdeni. Viszont annak jobban örülnék, ha gólokat kapnék, de egyúttal a csapat egymás után nyerné a meccseket.”
A hazaiak első gólját egy vitatott szituáció előzte meg, amikor a Divković elleni szabálytalanságot nem fújta le a játékvezető, és szinte rögtön az ellenfél két játékosával kellett szembenézned. A második Slovan-találatnál is egy az egyben ment rád a hazaiak támadója. Hogyan láttad ezeket a szituációkat?
„Az első hazai gól előtt a védő egyértelműen lerántotta Divkovićot. Nem akarok erről többet mondani, hiszen a kompetensek azért vannak ott, hogy mindkét fél számára részrehajlás nélkül bíráskodjanak. A másik dolog, hogy nem szabad hagyni befolyásolni magunkat az ilyen szituációkkal. Csak saját magunkra kell összpontosítanunk, nem pedig a játékvezetők döntéseire. Amiatt a szituáció miatt tejesen kiestünk a saját ritmusunkból. A hazaiak remek keresztpasszát követően egy pillanat alatt két Slovan-játékos támadta a kapunkat. Azt vártam, hogy Rabiu maga próbálja meg befejezni az akciót, de visszapasszolta a labdát Holmannak, aki előtt már csak az üres kapu tátongott. A másik gól egy rossz felszabadítórúgást követően született, amikor is a labda szerencsével pattant a hazaiakhoz. Ezt viszont egy remek passz követte, majd Moha is kiválóan vette át a labdát, ezzel már bent is járt a tizenhatosunkban, és remekül fejezte be a támadást.”
A mérkőzésen két olyan jelenet is volt, amelyekben főszerepet játszottál. Még az első gól előtt Čavrić lövésénél mutattál be bravúrt, és érdekes volt a meccs elejei jelenet is, amikor egy kidobást követően a földre rogytál…
„Az első helyzetben csak állva kellett maradnom. Láttam, ahogy Čavrićot szorongatja a védő, és tudtam, hogy nehéz dolga lesz. Állva maradtam, nem csináltam feleslegesen mozdulatokat. Az első kapufa mellé akarta helyezni a lövést, viszont ott voltam és hárítottam. A második szituációról megint csak a kompetenseknek kellene nyilatkozniuk. Abban a pillanatban, amikor kidobtam a labdát, Bozsikov könyökkel megütött, amikor mellettem futott el. Nem tudom, hogy szándékos volt-e, de bízom benne, hogy nem. Sajnos még csak egy sárga lappal sem lett büntetve a hazai labdarúgó, de ez nem az én döntésem volt. Viszont egyértelműen megütött. Nem szokásom a semmitől lefeküdni a földre.”
Összességében hogyan értékelnéd a vasárnapi rangadót?
„Elsőként a szurkolókról ejtenék pár szót, akik ismét a tizenkettedik játékosunk voltak, és nagy köszönet jár a támogatásukért, és amiért Pozsonyban is hazai hangulatot teremtettek nekünk. A mérkőzésen megmutatkoztak az egyéni kvalitások. Én személy szerint hiányoltam a nagyobb tüzet, ilyen rangadókon több keménységgel kell futballozni. El kell ismerni, hogy jobban játszott a Slovan, ám ezt harcossággal, keménységgel lehet ellensúlyozni. Ezekből viszont még egy picivel több kellett volna.”
Múlt héten kettő-nullás vereséget szenvedtünk Nagyszombatban és a Slovan ellen is. Miben különbözött a két mérkőzés?
„Nagyszombatban szinte semmilyen veszélyt sem jelentettünk a hazaiak kapujára. A Slovan ellen már feljavult a játék, viszont őszintén meg kell mondani, hogy nem voltunk jobbak sem a Nagyszombatnál, sem pedig a pozsonyiaknál, nem szorítottuk be őket és nem is domináltunk felettük. Nem szabad kiengedni a kezünkből az esélyt, hogy megküzdjünk az európai kupaszereplést biztosító pozíciókért. A ránk váró feladat szerint úgy kell nekivágni a fennmaradó összecsapásoknak, hogy mindegyiket megnyerjük.”
A két vereség után most válogatott szünet következik. Jól jön a pihenés, avagy inkább szerettél volna mihamarabb visszatérni a győzelmi ösvényre?
„Nekem személy szerint mindegy, hiszen megvan a mindennapi ritmusom. Folyamatosan dolgozni akarok magamon, akár van meccsünk, akár nincs. A válogatott találkozók miatti szünet során valami újat is kipróbálok, és még többet fogok dolgozni. Úgy gondolom, hogy a többiek is hasonlóan készülnek, mert ennek a két vereségnek fel kell minket ébresztenie. Nem kaphatunk ki így a két legnagyobb riválisunktól, akik ráadásul a táblázaton is előttünk állnak. Nem siratjuk a veszteséginket, hiszen a szezon kulcsfázisa áll előttünk, amelybe teljesen eltökélten vetjük bele magunkat.”
Forrás: fcdac.sk
