A papír a kommunális hulladék mintegy 20%-át teszi ki. Az az érdekes, hogy a papír nagyon jól újrahasznosítható alapanyag, melyet ötször, de akár nyolcszor is újra fel lehet használni, és ezt követően komposztálni. Az újrahasznosítás során a papír cellulózrostokra bomlik, és a papírgyárakban például újságpapírt készítenek belőle, de a legtöbb toalettpapír, vagy a tojástartó dobozok és sok egyéb más is ebből készül. Az Earth Care környezetvédelmi szervezet adatai alapján 1 tonna papír használt papírból való előállításához a cellulózból (elsődleges alapanyag) készült papírral ellentétben csak fele annyi víz szükséges, ezáltal 74–75%-kal csökken a levegőszennyezés, 35%-kal a víz szennyezettsége és 17 fát mentünk meg.
De vajon mi is történik a papírral, amit a háztartásaikban szétválogatnak és bedobják az otthonukhoz közeli kék hulladékgyűjtő edénybe? A szelektív hulladékgyűjtés – papír jelzéssel ellátott nagy gépjárművek meghatározott időrend (harmonogram) szerint szállítják el és ürítik ki a papírral teli hulladékgyűjtő edényeket. Ezt követően a papír az osztályozó- helyre kerül, mivel a „papírhulladék” között számos nem odavaló összetevő található, ezért további kézi osztályozásra van szükség. Az osztályozósoron a hulladék futószalagra kerül, és először kézzel választják ki a papír közé nem sorolható szemetet (az emberek által sajnos ide dobott általános kommunális hulladékot, amivel szennyezik a papírt, mint nyersanyagot). Ezt követően maga a papír további kézi osztályozásra kerül, külön a kartonpapír, az irodai géppapír és hasonlók. Az így kiszelektált papírt bálákba préselik, majd elszállítják újrahasznosítás céljából, hogy az erre szakosodott feldolgozó üzemekben új „életre keljen”.
Mit tehet a dunaszerdahelyi lakos? Törekednie kellene mindenkinek közülünk, hogy élhető, kellemes környezetet hagyjon hátra a gyerekeinek, unokáinak, beleértve a dédunokákat is, ezért megtehetné azt az apró dolgot, hogy az általános szeméttől elkülöníti az olyan összetevőt, mint a papír, a műanyag és az üveg. Miért? Mert ezzel csökkenti az általános kommunális hulladék mennyiségét, mely a szemétlerakodó telepen köt ki, és nem utolsósorban ad a papírnak egy újabb esélyt a hasznosításra. Próbáljunk meg ebben hasonlítani olyan országokhoz, mint Ausztria, Dánia és Svédország, ahol a lakosok a szelektív hulladékgyűjtésre úgy tekintenek, mint kötelességükre és életük velejárójára.
