Ősz, azaz depresszió?

Mit tehetünk ilyenkor, hogy jobban érezzük magunkat, hogy elfogadjuk a körülöttünk lévő szürkeséget? Nemes Arankát, a Lótuszvirág Lélekház vezetőjét kérdeztük a lélek rejtelmeiről.

Mennyiben más az ősz?
A nyár a kitárulkozás időszaka, ezzel szemben az ősz a befelé fordulásé. Az ősz felel meg az emberi létnél az öregedésnek - visszanézek az életemre, mi az, amit elértem, mi az, amit nem, milyen tapasztalatokat szereztem, kinek bocsátottam meg, s kinek kellene még. Mai világunkban az emberek nagy többsége elsősorban az élet napsütéses oldalával akar foglalkozni, de pont a november - a Skorpió - hozza be azt az időszakot az életünkbe, amikor magunkba kellene mélyedni, önmagunkból, a tudattalanunkból kellene felhozni valamit, ami változást indíthat el bennünk. Ez segít abban, hogy a negatív oldalt is megélhessük, ugyanis nem tudhatom, mi a jó, ha nem éltem meg azt, ami rossz. Ugyanakkor minden évben megvan a lehetőségünk, hogy visszatérjünk ősszel a korábbi terveinkhez, ami sikerült és ami nem - hogy le tudjunk zárni egy-egy időszakot és újult erővel tudjunk elindulni a jövő évben.

Mire figyeljünk ilyenkor lelkünk épüléséért?
A hagyományos kínai medicína szerint az év hónapjai bizonyos szervünkhöz kötődnek. Novemberben a tüdőre irányul a figyelmünk, mivel ilyenkor az gyengébb. Fizikailag ezen úgy segíthetünk, ha ebben az időszakban mélyebbeket lélegzünk, hogy kihasználjuk annak teljes kapacitását. Lelkileg a tüdőhöz a szomorúság, a gyász, a bánat kötődik. A november egy kicsit bekuckózós időszak, ilyenkor önmagunkba kellene fordulni, átgondolni, hogy mennyire tudtam feldolgozni eddigi életem során a gyászt, a veszteséget. Nem csak egy személy elvesztése lehet gyász, hanem bármi egyéb - például egy munkahely vagy egy kapcsolat elvesztése. Ilyenkor mindig jó egy kicsit egyedül lenni, feldolgozni a szomorúságot, vagy olyan valakit keresni, aki segít ebben a feldolgozásban, elfogadásban. Sokszor lelkileg vissza kell mennünk a gyermekkorba, hogy megtaláljuk a bánat gyökerét. A feldolgozás mellett fontos, hogy lássam az újabb célokat, amit el szeretnék érni. Fontos, hogy felismerjük, hogy az adott helyzetből merre léphetünk tovább, mivel a másik embert vagy a körülményeket megváltoztatni nem tudjuk, tehát nekünk kell módosítanunk, lépnünk. A változás belőlem kell, hogy kiinduljon.

Az ember önmaga is alakul az évszakok miatt?
A mérsékelt égövi emberek számára általánosan igaz, hogy együtt élünk a minket körülvevő természettel - nyáron szabadabbak vagyunk, felpezsdültebbek, míg ősszel inkább begubózunk. De az őszi időszakot is tehetjük kellemesebbé: egy jó forró teával, gyertyafénnyel, olvasással, párunkkal, gyermekeinkkel való összebújással, társasjátékozással vagy egy jó beszélgetéssel, amire teret ad nekünk ez az időszak, hiszen több időt töltünk otthon szeretteink körében, mint nyáron. Használjuk ki ezt.

Mikor jelentkeznek inkább problémákkal az emberek?
Elsősorban a zárkózottabb időszakban. Nyáron mindenki el van foglalva a teendőivel, a terveivel, míg ősszel, télen ezek háttérbe szorulnak, az embereknek több idejük van gondolkodni, jobban magukba fordulnak és talán a borongós időjárásnak köszönhetően erőteljesebben érzik a problémák súlyát.

Cél vagy eszköz, hogy eljussanak önmagukhoz?
Engem mindig valamilyen konkrét problémával keresnek meg az emberek. Minden gond azért kerül az életünkbe, hogy ezáltal fejlődjünk. A kérdés mindig az, hogy kikerüljük ezeket vagy megoldjuk. Én pedig mindig azt szoktam mondani, hogy nem a probléma megoldása az elsődleges fontosságú, hanem, hogy önmagunkhoz jussunk el, ezen keresztül tudjuk látni és megoldani a gondokat. Én nem kényszerítem bizonyos útra az engem megkeresőt, hanem csak segítő kezet nyújtok ehhez. Abban tudok igazán segíteni, amin önmagam is keresztülmentem, amit én is megéltem. Bár a tapasztalataim azt mutatják, hogy mindennemű problémának ugyanaz a gyökere és a célja is.

Jellemző ma, hogy az emberek foglalkoznak a lelkükkel?
Igen, én úgy látom, hogy ma újra jellemző. Sokakat látok, hogy elkezdtek egy utat, ami nem teljesítette ki őket, és eljutnak egy olyan helyre, ahol elérik azt, hogy önmagukba nézhetnek. A személyiségfejlődés a legfontosabb - hogy merjek önmagam lenni megfelelési kényszer nélkül, vállaljam felelősségteljes felnőttként a tetteim, döntéseim következményeit, hogy nőként megéljem a nőiességem, férfiként a férfiasságom. Ha ezt nem tudom megtenni, nagyon sokszor egészségügyi problémák alakulnak ki. Fontos tudatosítani: legyen szó bármilyen fizikai gondról, betegségről, annak mindig van lelki háttere is.

Több gonddal küzdenek a mai, rohanó világban az emberek?
Gyakorlatilag a problémák ugyanazok, függetlenül attól, hogy mennyire kevés vagy sok rá az idő. Más ma a világ: ahogy régebben a lassabban működő világban kevesebb volt a lehetőség - akár az önismeretre is -, a jelenben minden technikai segítségünk megvan ahhoz, hogy időt spóroljunk, mégis állandóan rohanunk. Én a mai, sok gondot látó szemléletmód gyökerét inkább abban látom, hogy az emberek önmaguk elől menekülnek, félnek önmagukban lenni. Márpedig ha magammal nem tudok meglenni, akkor hogy akarok másokkal élni? Magunkat kell elfogadnunk, csak utána tudunk másokat is. Bert Hellingernek van egy nagyon jó mondása, miszerint: "Sok ember üldözi a boldogságot, mert úgy vélik, hogy nekik kell utolérniük. Ilyenkor mintha szemellenző lenne rajtuk, csak rohannak és rohannak. Pedig a boldogság valójában utánuk fut, és nem tudja beérni őket, mert annyira gyorsan szaladnak a boldogság után." Az életünkben az a legfontosabb, hogy ne maradjunk le az apró örömökről, miközben az élet elfut mellettünk.