„Odafigyeléssel, bátorsággal és kitartással minden nehézség leküzdhető”

– Hogyan látja, miért fontos és meghatározó, hogy egy kisgyermek a saját anyanyelvén tanuljon, szerezze meg az ismereteket?

– Szinte természetes, hogy a kisgyerek anyja nyelvén tanuljon. Hisz ezen a nyelven kezdi értelmezni az őt körülvevő világot, a fogalmakat. Így tudja kifejezni érzelmeit, a szavak közti apró árnyalati különbségeket kihasználva, pontosan kifejteni mondandóját. Az anyanyelven történő tanulás az ismeretek elsajátításának legkönnyebb módja, az így történő oktatás során kialakul a gyermek identiása, nemzeti hovatartozás érzése is. Az így elsajátított biztos alapokra aztán lehet a továbbiakban építkezni. Úgymond, kemény gyökeret ver az egyén, ami az élete során meghatározó tényező. 

– Miképp tapasztalta meg azt, hogy felvidékiként, magyar iskolából kikerülve Szlovákiában is tudott érvényesülni az életben?

– A magyar tannyelvű gimnázium után azt tapasztaltam, hogy szlovák környezetben érvényesülni nem kis kihívás. Elsősorban magunkkal szemben. A környezet visszajelzései nem mindig támogató jellegűek, de kis odafigyeléssel, bátorsággal és kitartással minden nehézség leküzdhető. Pár hét alatt egész jól bele lehet jönni az idegen nyelven történő kommunikációba. Az egyetem befejeztével már nem is volt számottevő gondom a nyelvvel. Ehhez még hozzájárult, hogy egy évre be kellett vonulni a hadseregbe. Állami alkalmazottként Pozsonyban szinte csak államnyelven folyik a munkamenet, ami nem okoz különösebb nehézséget. Persze, nyelvtudásom még mindig elmarad az anyanyelvi szinttől. Sokat adott, hogy odahaza láttam, hallottam, hogy szüleim – „nagy magyar” létükre – milyen gördülékenyen társalogtak szlovák nyelven is. Szerintem fontos, hogy az államnyelv iránt ne tápláljunk undort a gyerekekbe, hanem inkább keltsük fel valahogy az érdeklődésüket iránta. Ha már az iskolai nyelvoktatás kudarcot vallott. Elvégre, ha valaki szűkebb környezetén kívül is érvényesülni akar, mindenképp szüksége lesz a szlovák nyelvre is.