„A területen, ahol zajlanak most is a földmunkák, régészeti felügyelet folyik, amelyet a kerületi műemlékvédelmi hivatal rendelt el, ugyanis az építkezés helyszínének környékén már korábban temetőre utaló jelekre bukkantak. Ezért értesítettek bennünket is” – tudtuk meg a leletet megvizsgáló Takács Mihály régésztől.
A sír a csatornahálózat bővítése közben került elő. Egycsontvázas, nyugat–keleti tájolású sírról van szó, amelynek sírmelléklete két bronz „drót” hajkarikából állt – ezek a hajkarikák datálják a leletet a 9–10. század körülire, illetve jelzik részben, hogy nő lehetett az elhunyt.
„Bolygatott csontvázas sírról van szó, amit korábban, már jóval a feltárás előtt valaki kifosztott” – fogalmazott Takács. „Ez nem rendkívüli dolog, abban az időben gyarkan előfordult. Voltak olyan jelei a csontváznak a megmaradt részein, hogy valaki már járt ott előttünk.”
Mint elmondta, valószínúleg több sírleletre lehet majd ezen a szakaszon számítani, ugyanis már négy évvel ezelőtt is kerültek elő leletek innen, a fölső rétegekből. „A szántás során valószínűleg a sekélyebb sírokat már korábban megbolygatták.”
Keletkezésükkor ezek a temetők viszonylag kis kiterjedésűek voltak, és valószínű soros temetőről lehet szó, csak nem tudni, mennyi maradhatott meg a többi sírból egyáltalán – ha valami még megmaradt... Takács szerint „ha a másik oldalon is építkezésre kerül majd sor, lehet, hogy újabb leletekre bukkanunk.”
Hogy a csontváz az antropológiai elemzések után hová kerül, arról a műemlékvédelmi hivatal dönt a későbbiekben, de általában a régióban szokták az ilyen leleteket elhelyezni, így lehet, hogy a Csallóközi Múzeumba kerülhet.
Mint a Csallóközi Múzeum munkatársaitól megtudtuk, ők egyelőre semmilyen értesítést nem kaptak sem a lelet megtalálásáról, sem annak további sorsáról.
Fotók: Méri Làszló
___________________________
Nagy Attila helytörténész elmondása szerint a legkorábbi ismert temető a katolikus templom körüli temető volt, amelyet egészen 1780-ig használtak. Ha valakit nem a templom körüli „szentnek” számító sírkertbe temettek, annak komoly oka lehetett: vagy számkivetett volt, vagy gyilkosság áldozatát rejtették el így, valahol elföldelve.
A régebbi, 20. század eleji krónikák említést tesznek több más temetőről is, így ismerünk egy elfeledett kis temetőt is valahol Pódafa felé, amiről alig van érdemleges információnk – feltételezhető, hogy a járványok halottjait e messzebb lévőbe vihették.
Ami bizonyos, hogy 1780-ban a Szerdahely melletti, vele összenőtt Újfalu határában, a Téglaház dűlőben, a Pálffy család birtokán a már évszázadok óta szorosan összenőtt települések (Szerdahely, Újfalu, Pókatelek stb.) számára újabb temetőt létesítettek. A királyi rendelkezés értelmében ugyanis (ekkor szedte áldozatait felénk is a kolera) a katolikus templom körüli temetkezést be kellett szüntetni.
Az újonnan megjelenő, illetve vissza-visszatérő járványok egyértelművé tették, hogy a város közepén tovább nem működhetett az egyébként is zsúfolttá vált „öreg temető”, ezért alakították azt ki az újabbat, lényegében Újfalu szélén (a mostani Bonbon szálló és a járási hivatal helyén). Ez a mostani lelet természetesen a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza.
Bűnügyek, gyilkosságok is sokszor felverték az egyébként álmos kis települések csendjét – erről a korábbiakban itt írtunk.
