Könyv az „utca hívőjének” és „nem hívőjének”

A kiadvány a szerzőnek – akit többek között a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola kihelyezett tagozatának, a dunaszerdahelyi Boldog Batthyány-Strattmann László Intézetnek az igazgatója, egyetemi lelkész, a Remény katolikus hetilap főszerkesztője is – a Csallóköz című hetilapban megjelent csaknem száz jegyzetéből gyűjt egybe válogatást.

„A pap munkaeszköze a mondanivaló” – kezdte az estet a szerző bemutatása után Albán József. „A mondanivaló – amit a szó »csak« közvetíteni hivatott. S ennek a mondanivalónak immár saját élete van. Felelőssége, arculata, akár ragyogása, akár dadogása. Ereje, mozgása és mozgatása. A mondanivaló már lehet tiltón felemelt kéz, lehet lendületet adó lökés, esetleg simogató és vigasztaló érintés, vagy sebészkésként a tályogot felnyitó, éppen az adott és pontosan a kellő helyre irányított fájdalmas bemetszés. De a mondanivaló önmagában kevés. Mert – valljuk be – valamilyen mondanivalója, azért mindenkinek van… Ki kell hát mondani – de még ez sem elég. Mert, hogy miként mondjuk ki, valójában azon múlik a legtöbb. Lépjünk megint eggyel feljebb: A pap munkaeszköze az ÜZENET. A mondanivaló a forma, a szó az anyag, de a lényeg – mindig az üzenet.”

Majd hozzátette: „De a szerző – az én szememben – elsősorban nem szerző. A szerző pap. Akinek a munkaeszköze a szó, a mondanivaló és az üzenet. Ez a kötet tehát erről szól: Nem pusztán a szavak erejéről, hanem a mondanivaló és az üzenet erejéről… Mert az üzenet egy kereszténynek és egy papnak – mindig ugyanaz. Ne sajnáljuk le, ne húzzuk el a szánkat és ne legyintsünk, amikor halljuk: Isten a Szeretet! Csak azért, mert ezzel már annyian visszaéltek, és csak azért, mert csöpögősen és idealisztikusan hangzik – még ne fordítsunk hátat neki…; sőt, merjünk vele szembenézni!

Nos, éppen ebben segít ez a könyv, s a benne található rövid írások. Fő erénye azonban az a mód, ahogy ezt teszi: Nem a Bibliát idézi, az egyházatyákat vagy a teológiát… Az Üzenetet úgy adja át, hogy közben mesél.”

Póda Erzsébet szerint „ha nem lennének szavak, nem tudnánk utat találni a másik ember gondolataihoz, a másik ember lelkéhez. Egyáltalán a másik emberhez.” Majd így folytatta: „Herdics György finoman és pontosan bánik a szavakkal. Sőt mesteri módon közvetíti gondolatait az olvasó felé.  Az élet aktuális történéseiből merít, és ezeken a közérthető példákon keresztül mutat utat az egyszerű olvasó számára Istenhez, és az emberhez önmagához is.”

A Csallóköz főszerkesztője utalt a kötet „belső vonalaira” is: „Az írások a hétköznapi életünk valamennyi témáját, területét felölelik. Szólnak a múltról, jelenről és a jövőről is. Ami pedig külön öröm számomra, szólnak az anyanyelvünkről, az anyanyelv védelmének fontosságáról.”

Póda Erzsébet végül kiemelte: „Nagy szükség van erre az útmutatásra ebben a mai zajos, furcsa világunkban. Amikor már ritkán vesszük elő az imádságos könyvet, és ritkán jut pillanat arra, hogy elcsendesedjünk. Sőt, mintha félnénk elcsendesedni.”

A könyvbemutatót zenei betétek és felolvasás gazdagították, majd kötetlen dedikálás és beszélgetés zárta.