A hamvazószerda neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
A katolikusoknál a templomban a pap megkeni a hívők homlokát a virágvasárnapon szentelt barka hamujával, s miközben a kereszt jelét rajzolja a homlokukra, ezt mondja: Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris – Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel!
A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
Hamvazószerdán a katolikusok szigorú böjtöt tartanak. Ezen a napon 14 éves kor felett húst nem esznek, s csak háromszor étkeznek, úgy, hogy csak egyszer laknak jól.
A nagyböjt a bűnbánat fegyelme, így ebben az időszakban a hívők péntekenként (14 éves kortól) tartózkodnak a húsevéstől. Természetesen a betegek, a kismamák és a nehéz fizikai munkát végzők fel vannak mentve a testi böjtölés alól.
