Exkluzív: László Csaba a törökországi felkészülésről

Hogyan értékeli a törökországi összpontosítás első hetét és az eddig lejátszott két mérkőzést?

Az edzésmunkával teljesen elégedett vagyok, mindenki maximálisan odateszi magát. Ami a két találkozót illeti, mindkétszer reális eredmény született, hiszen sem a Dynamo Moszkva, sem pedig a Karpaty Lviv nem kerekedett fölénk. Bár az is igaz, hogy mi sem tudtunk föléjük nőni, de nem is ez volt a cél. Mindkét mérkőzésen sikerült gólt szereznünk - ez nagyon jó dolog, ám az, hogy mindkettőn kaptunk, már kevésbé örömteli. Általában az általam irányított csapatok nem szoktak sok gólt kapni, de ezen a két találkozón a koncentráció nem volt a megfelelő szinten. A három bekapott találat közül egyik sem kidolgozott helyzet után esett, hanem katasztrofális egyéni hibákból, melyek még akkor sem fordulhatnak elő ezen a szinten, ha a játékos fáradt az elvégzett edzésmunkától. Elég csak megnéznünk Szépe hibáját, ami azért is elgondolkodtató, mert már más mérkőzésen is elkövetett hasonló bakit. Akkor nem kaptunk gólt belőle, viszont egy jobb képességű együttes azonnal megbünteti ezeket a hibáinkat, ebből lehet élni. Tofiloski szinte két ugyanolyan hibát követett el. Az elsőt még megúsztuk, viszont a másodikat már gólra váltották az oroszok. A Karpaty ellen bekapott gólnál pedig rengeteg ideig szállt a labda. Šatka lehúzta a fejét, Huk pedig rosszul helyezkedett. Az ellenfél könnyedén lefordult a védőkről, és sajnos egy jogos tizenegyes lett a hibasorozat vége. Ezek a hibák nagyon mérgesítenek, hiszen semmi közük a játékfelépítéshez, egy kidolgozott helyzethez. Az teljesen normális, hogy egy csapat az ellenfél hibáiból él, mi is sok gólt szereztünk így. Viszont ezek már nem hibák, hanem inkább figyelmetlenségek, melyek még csak nem is képességbeli hiányosságokból fakadnak. Ez nem arról szól, hogy valaki nem tanította ezt meg velük. A játékosnak saját magának kell eldöntenie, hogy az adott helyzetben milyen megoldást választ. A futballt nem szépségre játsszák, hanem eredményességre. Az eredmény pedig mindent széppé tud tenni. Folyamatosan azt magyarázom a futballistáimnak, hogy mindig azt kell tenniük az adott pillanatban, amit megkövetel a játék. A csapat érdekében cselezhetnek, kombinálhatnak, csak mindig tudniuk kell, hogy mi a legjobb megoldás. Minden edzésen és a meccsek előtt is hangsúlyozom: ha az ellenfél gólhelyzetben van, akkor nagyon egyszerűen kell játszani, nem szabad komplikálni a dolgokat. Szépe, Huk és Šatka esetében jobb lett volna, ha egyszerűen kirúgják a labdát bedobásra, így megállítva az ellenfél támadását. Sokat kell még ezen dolgoznunk. Pont ezért választottuk ilyen nehéz riválisokat: itt hamar kiderülnek a csapat hibái, mert a jó ellenfél hibázásra kényszerít minket. Egy gyengébb együttes nem lenne képes ezeket a hiányosságokat felfedni. Ezeken a meccseken több játékos is rádöbben arra, hol is van a teljesítőképessége határa, vagy még meddig tud menni.

Látott az említett két találkozón olyat, ami bizakodásra ad okot?

Ilyen például Aluku korát meghazudtoló, érett játéka. Egy hónapja ünnepelte csak a tizennyolcadik születésnapját, és máris képes felvenni a ritmust, meg tudja játszani a nehezebb labdákat is. Természetesen ő is elkövetett hibákat, de elégedett vagyok vele. Külön kiemelném Ljubičić játékát, akinek, ha megvan a fizikális ereje, akkor jól képes mozgatni a csapat játékát. Nagyon örülök Pačinda visszatérésének is, aki viszont jelenleg túl sokat vállal magára. A három hónap kihagyás nem múlt el nyomtalanul, neki ez még korai: fizikálisan a topon akar lenni, mindent cselt be akar vállalni, egyből a csapat legjobbja akarna lenni. Kétségtelen, hogy képes rá, de ismét lassan kell magát felépítenie az egyszerű játéktól haladva a bonyolultabb dolgokig. Ha ezeket a kis mozaikokat összerakjuk, akkor mondhatjuk, hogy remélhetőleg az előttünk álló két mérkőzésen is jó eredményeket érünk el, és meglátjuk, hol kell még javulnunk. A játékosok is láthatják, hogy ha Európa fele kacsingatnak, akkor milyen lehetséges ellenfelek jöhetnek szembe, és nagyjából hol kell lenniük minőségileg. A szlovák bajnokság egy gyors, dinamikus pontvadászat, amely képes felkészíteni a játékosokat a nívósabb európai bajnokságokba is. Sok az ütközés, az egy-egy elleni harc. Ha azt nézem, hogy mi is január kilencedikén kezdtük a felkészülést, akárcsak ellenfeleink, akkor láthatjuk, hogy ugyanott tartunk, ahol ők: futómennyiségben, dinamizmusban és labdabirtoklásban is. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddigi elvégzett munka alapján jó irányba haladunk.

Mit szól a törökországi körülményekhez, mennyire elégedett velük?

Hatalmas köszönet jár a tulajdonos úrnak, aki a sportigazgatónkkal együtt megtalálta ezt az ideális helyet. Azt hiszem, itt minden adott ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk készülni. A pályák állapota remek, az időjárás is kegyes hozzánk. A játékosok élvezik, hogy a műfű helyett természetes borításon gyakorolhatnak, és nem mínusz tíz fokban, hanem sokkal kellemesebb időjárási körülmények között. A Dunaszerdahelyre való visszatérésünk után ismét hozzá kell szoknunk a zordabb időhöz, és amikor február elején picit elkezd melegedni az idő, valószínűleg a műfüves pályára kényszerülünk gyakorolni. Nagyon érezni a műfüves és a természetes borítás közötti különbséget. Az első héten műfüvön edzettünk, és több játékos is fájdította a hátát, bokáját, térdét. Úgy vélem, hogy helyesen sikerült összerakni a téli felkészülés programját: tíz napig otthon gyakoroltunk, majd jött a törökországi edzőtábor, ahol a játékosok élvezik a természetes borítású pályákon való gyakorlást. A következő napokban nemcsak a futáson lesz a hangsúly, hanem nagyobb szerepet kapnak a labdás gyakorlatok is. Lehet, hogy néhány játékosnak ez egy picit furcsa, hiszen itt, Kelet-Európában - ahol én is futballoztam - az volt a téli felkészülések megszokott velejárója, hogy a sok futástól szinte térden érkeztünk vissza az edzőközpontba. Az számított jó edzésnek, amely után az ember már nem tudott mozogni. Nálam az a jó edzés, amely után az összerakott képek és tesztek alapján a játékos megkapta a szükséges terhelést. Szerencsére ebben a mai modern technika is sokat segít az edzőknek.

Úgy vélem, hogy Werner Bürgerrel és Gábriš Csabival egy olyan stáb van a csapat mellett, amely az irányításom alatt ezeket a dolgokat remekül rakja össze. Hangsúlyozom, hogy nálam mindig a labda van a középpontban. Természetesen nem lehet félretenni a labda nélküli futásokat sem, de azok számát igyekszem minél inkább lecsökkenteni. Ezen kívül a felkészülés első tíz napjában az aerób alapok fejlesztésére fektettük a hangsúlyt. A gyors erőfejlesztés megvolt, lassan pedig jönnek az öt-öt, hat-hat vagy a hét-hét elleni játékok. Ezt az anaerób kondíció fejlesztése követi, sprintek formájában. Az utolsó előtti héten a gyorsaság, az utolsón pedig a frissesség lesz a jelszavunk. Ilyenkor már szinte mindegyik gyakorlatot labdával végezzük. Nagyon fontos azonban tudatosítanunk, hogy a labdarúgásban sokat kell futni, de mindig a labda van a központban. Ezért is fontosak a labdás gyakorlatok: lehet egy kiváló fizikai állapotban levő játékosom, nem megyek vele semmire, ha nem tudja, mit kell kezdeni a labdával. Az én filozófiám: sokkal élvezetesebb a labdával futni, mint anélkül. Azt mondom, hogy a labdának a legjobb barátodnak kell lennie. Ha a labda kerekedik föléd, akkor ott már nagyon nagy bajok vannak.