Irodalmi lakoma a Versfalatozóban

Dunaszerdahelyen már hagyomány, hogy a költészet napján nem a tankönyvek száraz adataira, hanem a szerzők emberi arcára figyelnek. Idén a képzeletbeli „Versfalatozó” adott otthont a rendezvénynek, amelynek alapját Nyáry Krisztián Így ettek ők című könyve adta. A műsor a két születésnapos, József Attila és Márai Sándor köré épült, közvetlen közelségbe hozva az írókat.

A színpadon megelevenedő asztaltársaságok beszélgetéseiből kiderült: a szerzők mindennapjai nemcsak az irodalomról szóltak. Ady Endre alakja köré a féltő gondoskodás szövődött; miközben a költő a francia főváros éttermeit és az édesanyja hazai töltött káposztáját emlegette, múzsái, Léda és Csinszka az egészségéért aggódva rótták fel neki koplalását.

A forradalmi hevület mellé némi kulináris nosztalgia is társult: Petőfi Sándor a Pilvax udvarán pörkölt kávé illatát és a túrós csusza iránti rajongását idézte fel. Szendrey Júlia megjegyzése is derültséget keltett, amikor elárulta: a főzés helyett inkább az Arany Sas étteremből rendeltek ebédet.

A két főszereplő jól látható ellentéte volt egymásnak. Márai Sándor polgári alakját a terítés fontossága, a somlói bor és a kassai kráfli emlegetése hozta közelebb. Felesége, Lola pedig emlékeztette a nézőket, hogy a világhírű Gundel-palacsinta receptje mögött  az ő kreativitása állt.

Ezzel szemben József Attila alakja a szegénységet idézte meg: nála a csipetkés bableves volt a vágyott étel, amiről gyerekként csak ábrándozott, a főtt kolbászra pedig ünnepi csemegeként tekintett. Végül az asztalra került a kugler – azaz a mignon – is, amire már kisgyerekként is annyira vágyott, és amivel felidézte első, tizenegy évesen írt versét.

A produkció hitelességét az is fokozta, hogy a vendéglátóipari tagozat diákjai nemcsak elkészítették a jelenetekhez kapcsolódó fogásokat, hanem – a darabba írt pincérszerepüknek megfelelően – ők maguk szolgálták fel azokat, miközben az éttermi hangulatot zongorajáték és különleges fénytechnika tette teljessé.

A műsor zárásaként az iskola búcsúztatta az irodalmi színpad négy, évek óta meghatározó tagját, megköszönve többéves aktív kulturális munkájukat. A rendezvény megmutatta a költők hús-vér oldalát, hétköznapi vágyaikat és kedvenc ételeiket – mindazt, amire a tanítási órákon általában nem jut idő.

Kis Lívia