Legyünk mi is bátrak, mint a márciusi ifjak voltak 1848-ban

Gál Tamás Jászai Mari-díjas színész csodálatos szavalata, majd a Gál Zöld Ágnes karnagy vezetésével működő Zengő Gyermek- és Kamaszkórus hangulatos előadása után Bíró Éva köszöntötte a megjelenteket.

„A mai ünnep szellemisége azt üzeni, hogy minden helyzetben fogjunk össze és higgyünk a változás lehetőségében” – emelte ki az ünnepség háziasszonya.

Újvári Zoltán, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség beosztott diplomatája Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarságnak küldött üzenetét tolmácsolta.

„1848 tavaszán remény költözött a szívekbe. A birodalmi központból kapott parancsok helyett felcsillant a magunk választotta jövő lehetősége. Újból felragyogott a horizonton annak a gazdag és erős országnak a csillaga, melynek fénye 322 évvel korábban hunyt ki a mohácsi csatamezőn” – hangzott el az ünnepi köszöntőben.

„Folytassuk a nemzetépítő és a határokon átívelő munkát, hogy a magyar név megint szép lehessen Szabadkától Dunaszerdahelyig, Montreáltól Kézdivásárhelyig. Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – szólt Orbán Viktor lelkesítő ünnepi üzenete.

Városunk polgármestere, Hájos Zoltán ünnepi beszédében kiemelte: a magyar szabadságharc egyik üzenete számunkra, ma élő magyarok számára az összefogás és az egymásért való kiállás.

Mint mondta: „Több olyan körülményt is felsorolhatnék, amely közösségünk összefogásáról kell, hogy szóljon. Ilyen például a felvidéki magyarok kollektív bűnösségének kérdése.”

„Vagy megemlíthetném a hét magyar csallóközi férfi esetét is, akik Dunaszerdahely város területén felépítették az országzászló talapzatát olyan formában, mint amely a mai második világháborús emlékmű helyén állt valamikor. És akik ellen a speciális ügyész vádiratot terjesztett be a besztercebányai speciális bíróságra emberi jogok megsértésének és szélsőséges szimbólumok használatának alapos gyanúja miatt” – hangzottak el városunk polgármesterének szavai.

Mint mondta, úgy gondolja: azzal, hogy újra felépítették az országzászló talapzatát, nem sértettek törvényt, legfeljebb a Szlovák Értelmiségiek Társulása tagjainak ingerküszöbét lépték át, akik büntetőfeljelentést tettek.

„Viszont ebben az esetben az a szomorú, mintha az állami gépezet cinkosa lenne az említett társaságnak, mert a speciális ügyész nem békélt meg azzal, hogy a speciális bíróság előzőleg bűncselekmény hiányában lezárta az ügyet, és mindenáron példát akarnak statuálni a hét magyar csallóközin” – folytatta Hájos Zoltán, majd hozzátette:

„Határozottan álljunk ki a hét magyar csallóközi férfi mellett, akik nem sértettek törvényt az országzászló talapzatának felépítésével. Legyünk mi is bátrak, mint a márciusi ifjak voltak 1848-ban!”

A megemlékezés ünnepi szónoka, Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke 1848. március 15-e ünnepi jellegét domborította ki, amelyet minden magyar a magáénak vall, függetlenül attól, hol él és milyen világnézetet képvisel.

„Fontos megjegyezni, hogy ez az ünnep nem csak a miénk, magyaroké, hanem az akkori Magyarország valamennyi lakójáé is. Március 15-e vívmányai egyformán vonatkoztak a velünk együtt élő szlovákokra, románokra, horvátokra, szerbekre, ruszinokra és minden itt élő nemzetiségre” – emelte ki az ünnepi szónok.

„Az ünnepnek és az emlékezésnek akkor van igazi értelme, ha hatással van az életünkre” – jelentette ki Csáky Csongor, hozzátéve, hogy mindannyian 1848. március 15-e örökösei vagyunk.

„És mi a mi örökségünk lényege? Elsősorban a tartozásunk. A tartozásunk azoknak az elődeinknek, akik az életüket adták azért, hogy fennmaradjunk, hogy megmaradjon a nyelvünk, a múltunk, a hazánk és a keresztény magyar kultúránk. Ez a mi örökségünk és ez a mi tartozásunk” – hangzott el az ünnepi beszédben.

Majd a magyarság megmaradásának legfontosabb feladatait foglalta össze:

„Vállalni kell őseinket és a tőlük kapott nyelvet és sorsot. Nem szabad megtagadnunk őket: az ő örökségüket kell továbbadni, és azon az úton kell továbbmenni, amelyet ránk hagytak. Reményik Sándor sokat idézett gondolata – Ne hagyjátok a templomot és az iskolát! – jól kifejezi örökségünk fundamentumait és a feladat lényegét. Felelősségünk van akkor, amikor gyermekünk iskolájáról beszélünk. Felelősségünk van akkor is, amikor jogunk van beleszólni közösségünk ügyeibe. És felelősségünk van nemcsak önmagunkért, hanem egymásért is.”

A buzdító beszédek elhangzása után az emlékezés és a kegyelet koszorúit helyezték el a jelen lévő intézmények és szervezetek képviselői, majd a Csallóközi Táncegyüttes táncosai varázsolták el a résztvevőket. Az ünnepi megemlékezés nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével zárult.

Szöveg és kép: Rózsár Vince