Túl amatőr? Túl kommersz? Vagy egyszerűen túl dunaszerdahelyi?

Pedig az önkormányzat nem díszkivilágításra, nem sörpadokra, nem kommunikációs segédanyagokra kért pénzt a sajtóban manapság számos „felemás hírt generáló” Kisebbségi Kulturális Alaptól. A kérelem minden esetben a fellépőkre szólt. Zenekarokra, előadókra, produkciókra. Magyar kultúrára, élőben, színpadon.

És itt kezd el igazán érdekes lenni a történet.

Az egyik rendezvény esetében az a kifogás, hogy „túl amatőr” együttesek kapnának lehetőséget. A másiknál meg az, hogy „túl kommersz” szereplők állnának a nagyszínpadon. Mintha létezne valahol egy titkos, aranymetszés-pontosságú fellépőlista, amely egyszerre elég profi, de nem túl profi; elég ismert, de nem túl ismert; elég népszerű, de semmiképp sem tömegvonzó.

Felmerül a kérdés: mégis kinek kell megfelelni?

Mert a számok makacs dolgok. A Szent György-napok és különösen a Csallóközi Vásár évről évre komoly látogatottságot produkál. Utóbbi nem túlzás nélkül a régió egyik legnagyobb szabású és leglátogatottabb eseménye. Több napos programsorozat, nagyszínpados koncertek, családi és közösségi programok – városi ünnep.

Ellentétben azokkal a rendezvényekkel, amelyek állami támogatást kapnak, s ahol karszalagok, fizetős kapuk várják az érdeklődőket…

Dunaszerdahely legnagyobb eseményei azonban rendre hoppon maradnak. Vajon miért?

Nem lehet nem észrevenni a visszatérő mintázatot. Sokan megkérdeznék: talán Dunaszerdahely neve vörös posztó a pályázatok elbírálói számára? (Ó, persze, még a feltételezés is „csacskaság”…) Pedig a „legmagyarabb” önkormányzat – amely magyar nyelvű, magyar közösségnek szóló, tömegeket megmozgató kulturális rendezvényeket szervez és a Kultminorhoz fordul, ugyanabba a láthatatlan falba ütközik. A pályázat pedig landol… ott, ahol már megszoktuk: a kukában. Miközben az elbírálók köre az évek során többször is változott.

Lehet, hogy tényleg túl sokan jönnek el. Lehet, hogy túl hangos a taps. Lehet, hogy túl sok a gyerek, a család, a közösségi élmény. Vagy csak egyszerűen túl dunaszerdahelyi az egész?

A kérdés csak az: ha nem ezekre a rendezvényekre, ha nem ezekre a közösségi alkalmakra, ha nem erre a léptékre jár támogatás, akkor mégis mire – és kinek – szól valójában a kisebbségi kultúra támogatása?

(dszi)