A szélerőművek sötét oldala

A tájainkon is mindinkább terjeszteni próbált szélerőművek is ilyenek, amit számos tanulmány is bizonyít, köztük a nemrégiben a Nature magazinban publikált dokumentum is, amelynek megállapításaival több hírforrás is foglalkozott, köztük a wattsupwiththat.com is.

A nagyobb mennyiségben éveken át leginkább csak „nyugaton” látott szélerőműparkok ás az azok terjedésével kapcsolatos problémák egyre nagyobb mértékben érintik szélesebb régiónkat is, ugyanis egyre több nagybefektető próbálkozik ilyen projektek megvalósításával, a finoman szólva is vegyesnek minősíthető fogadtatás ellenére is.

Hogy csak néhány példát említsünk tájainkról, az elmúlt időszakban Galánta közelében, Alsószelinél és Királyrévben voltak hasonló próbálkozások, illetve most legutóbb Dunaszerdahely környékén jelentett be hasonló célokat egy befektető. Persze ez csak néhány példa, hiszen az ország más régióiból is számos hasonló tervről érkeznek értesülések, a szlovák hírügynökség október végi jelentése szerint csak Nyugat-Szlovákiában 69 önálló szélerőműpark építésére vonatkozó tervről tudnak a hatóságok, egyebek mellett Galgóc, Galánta és Nyitra járásokban, de más régiók sem kerülték el a befektetők „figyelmét”, hiszen keleten például a nagymihályi járásban is van ilyen terv.

Nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen az uniós és más dotációk miatt óriási üzletről van szó, annak ellenére is, hogy már többször is bebizonyosodott, hogy a szélerőművek által termelt villamos energiára – főként annak nem állandó termelése és az energiaraktározással kapcsolatos nem megválaszolt kérdésekkel kapcsolatban - nem lehet alapozni az ellátórendszert, mint ahogy az is, hogy az így termelt energia az első látszat ellenére  - és támogatások nélkül - nem ár-érték hatékony. A vonatkozó szlovákiai törvényi szabályozásban, a Magyar Szövetség fellépésének is köszönhetően, idén nyáron sikerült pozitív eredményt elérni és törvénybe iktatni, hogy a jövőben a helyi és a szomszédos önkormányzatok vétójogot kaptak a szélerőművek építésével kapcsolatban. Ezt komoly eredményként lehet elkönyvelni, hiszen például a szomszédos Csehországban még az ott nemrégiben megtartott választások előtt egy olyan törvénymódosítást fogadtak el (talán nem árt megjegyezni, hogy az akkor még ellenzékben lévő Andrej Babiš vezette ANO képviselőinek támogatásával), amely ellehetetleníti a szél- és naperőművek elleni lakossági tiltakozás lehetőségét. Talán ez is mutatja, hogy továbbra sem árt résen lenni, hiszen a szélerőmű parkok építését célzó kezdeményezések minden bizonnyal folytatódni fognak és nem ajánlatos alábecsülni a témában érdekeltek lobbing tevékenységének erejét sem.

Azt tehát már tudjuk, hogy a szélenergia (legalábbis tájainkon a környezeti adottságok – sokkal kevesebb és kevésbé állandó szél fúj, mint például Hollandiában vagy a brit tengeren – miatt) anyagilag nem fenntartható. Ahhoz sem szükségeltetik a téma beható ismerete, hogy bárki tudatosítsa, hogy finoman fogalmazva sem ésszerű, hogy az ilyen építkezések az ország legjobb termőterületein kerüljenek megvalósításra. Arról viszont már sokkal kevesebb szó esik, hogy ezek a beruházások a rájuk ragasztott „zöld címke” ellenére mennyi kérdést vetnek fel a környezetre, az élővilágra és az érintett régióban élő emberek élet sztenderdjére gyakorolt negatív hatásaik miatt. A valós természettel (és nem egyszer a valósággal is) nem egyszer csak köszönőviszonyban lévő nagyvárosi, kávéházi „ökológusok” elképzelései ellenére ugyanis ezekből több van, mint sokan gondolnák, és a „nem látom, hát nem fáj” hozzáállás ezen semmit sem változtat.

Bár ezt a tényt és annak messzire ható következményeit sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni, a szélerőművek elsődleges károsultjai a madarak, a rovarok és a denevérek. Ez utóbbiak – annak dacára, hogy „cukiságfaktoruk” sokak számára nem hozható arányba egy kiskutyáéval (és egy azt simogató politikuséval) – az ökoszisztéma felbecsülhetetlen részét képezik, egyebek mellett azáltal, hogy rovarokat fogyasztanak és maguk is táplálékul szolgálnak más ragadozók számára. Nos a Nature által hivatkozott adatok szerint belőlük például csak az Amerikai Egyesült Államokban legalább fél millió esik áldozatul a szélerőműveknek, Németországban pedig legalább 200 ezer évente, ami óriási szám és a populáció fennmaradását veszélyeztetheti.

Szintén nem minősülnek a plüssállat gyártók központi témájának a rovarok és például a földigiliszták, de a szélerőművek mindkét élőlény kategória túlélését veszélyeztetik, s mint ahogy arra a témával kapcsolatban közzétett tanulmányában Christian Voigt professzor rámutat: az előbbiek esetében fajok élelmezési láncolatát és fennmaradását, utóbbiak esetében pedig a termőföld minőségének megtartását is veszélyezteti ez a technológia. Első hallásra kisebb súlyúnak tűnő megállapítások, de beláthatatlan következményeket jósolva.

Ahogy ezek és más tanulmányok rámutatnak különböző madárállományok körében ugyancsak óriási pusztítást végeznek a szélerőműparkok, az érintett lokalitásban tizedelik az emberi környezet más kihatásai miatt már egyébként is megritkult madárállományt, aminek begyűrűző következményeit semmiképpen sem szabadna alábecsülni.

A szélerőműparkok szélmalmainak gyakran alábecsült zajszmogja és elektromágneses sugárzása minden a környéken lévő élőlényre, így az emberekre is káros hatást gyakorol, részben az érzékelés szintjén aluli vibrációk viselkedés befolyásoló hatása által, amelyek széleskörű következményeikben ugyanolyan mértékben csökkentik a fajok szaporodási hajlandóságát, mint például időleges orientációs képességeiket is. Ezzel kapcsolatban egy aktuális – a Cornell egyetem által közzétett - tanulmány arra mutat rá, hogy a zajszennyeződést rendszerint – a használt hibás metodika miatt – jelentősen alábecsülik a hatóságok által használt adatokban.

Több a témával foglalkozó szakértő arra is rámutat, miszerint a szélerőműparkok telepítése rendkívül negatív hatással van a termőföldre is. Ez részint az ilyen beruházások megvalósítása során jelenik meg, hiszen a szélerőműparkok leendő helyszínéről hektáronként 24-280 tonnányi termőföldet szállítanak el. A helyszínen maradt termőföld is károsodik, a megbolygatott földfelszín fokozott eróziója, a tápanyagok elvesztése és nem utolsó sorban a termőtalaj vízvesztesége miatt, amely tényezők sok esetben a földterület tartós vagy akár visszafordíthatatlan károsodásához vezethetnek.

ma7.sk