„Ő is érezze azt az erőt, ami ebből a díjból sugárzik”

Dunaszerdahely város alapításának, védőszentjének, egyesítésének és jeles személyiségeinek első ünnepnapján, április 22-én, a Szent György-esten adták át a Szent György-díjat a Vermes-villában. A közéleti elismeréssel azokat a személyiségeket tüntetik ki, akik Dunaszerdahely város egyházi, kulturális és társadalmi életében elévülhetetlen munkásságot fejtenek, fejtettek ki, illetve életpéldájukkal magyar közösségünk meghatározó alakjai. 

Az ünnepi alkalmon elsőként Hájos Zoltán polgármester köszöntötte a megjelenteket.

„Egy rendkívüli év ez Dunaszerdahely szempontjából, hiszen 770. kerek jubileumát ünnepeljük annak, hogy 1255-ben megjelent az első írásos emlék Szerdahelyről. (…) Legyünk büszkék arra, hogy milyen mély gyökereink vannak, és ebből merítve építkezünk”

– fogalmazott Hájos Zoltán, hozzátéve, hogy egy város vagy egy település nem attól lesz nagy, hogy milyen épületei, utcái, terei vannak, hanem főképp közösségének erejétől.

„Azok a személyiségek, akik eddig átvehették a Szent György-díjat, ők is hozzájárultak közösségünk nagyságához, erejéhez és most is (…) méltó személyiség fogja megkapni a Szent György-díjat. (...) Dunaszerdahely hírneve nem csak a »városfalakon« belül látható és érezhető, hanem jócskán meghaladja településünk határát és bátran mondhatom, hogy az országhatáron túl, az egész Kárpát-medencében is jegyzik Dunaszerdahely nevét (…) akár sportban, a kultúrában vagy éppen a vállalkozások területén, de a fiatalok révén a tudásversenyekben is. Kívánom a mai ünnepeltnek és díjazottnak, hogy ő is érezze azt az erőt, ami ebből a díjból sugárzik. (...) Büszkék vagyunk rájuk és büszkék vagyunk a mostani díjazottunkra is”

– tette hozzá a polgármester. 

A kiváló dunaszerdahelyi művészt Iván Péter, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ igazgatója laudálta.

„Ma egy olyan művész előtt hajtunk fejet, akinek életműve nem csupán a felvidéki magyarság kulturális örökségének része, hanem az egyetemes magyar művészet egyik meghatározó alakja. Lipcsey György szobrászművész munkássága hidat képez múlt és jelen, egyéni sors és kollektív emlékezet, anyag és transzcendencia között”

– mondta Iván Péter, majd ismertette röviden a díjazott életpályáját.

„Lipcsey György 1955. január 5-én született Dunaszerdahelyen. Gyermekéveit a Nyitra melletti Lédecen, majd Hegyétén töltötte. A vidéki környezet, a népi kultúra és a katolikus hitvilág mély nyomot hagyott benne, és ezek a gyökerek később művészetének alapját képezték.

Már fiatalon megmutatkozott kivételes vizuális érzéke, főként fából készített parasztfigurákat, balladahősöket. Ezután autodidakta módon képezte magát, és restaurátori képesítést szerzett.

1987-ben tagja lett a Szlovák Képzőművészeti Uniónak, és ettől kezdve egyre aktívabb résztvevője lett a közéletnek is. 1995 és 1998 között elnöke volt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, több kiállítást és közösségi művészeti projekt szervezett. 2000-ben felvételt nyert a Magyar Szobrász Társaságba, 2004-ben Simsay Ildikó-díjjal jutalmazták, 2006-ban pedig átvehette a Munkácsy-díjat – a magyar állam egyik legnagyobb presztízsű képzőművészeti kitüntetését. 2012-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 2014-től a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének, 2015-től a Magyar Művészeti Akadémiának, 2016 és 2019 pedig a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Kollégiumának.

2007-ben Posonium Művészeti Díjjal, 2017-ben, 2021-ben és 2022-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének szakmai elismerésével, 2015-ben pedig itt, Dunaszerdahelyen Pro Urbe Díjjal jutalmazták.

2006 és 2010 között elnöke volt a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának” – összegezte az intézményvezető, hozzátéve, hogy Lipcsey György nem csak szobrász, hanem művészetszervező és közösségépítő is. Ez a cél vezette, amikor 1998-ban megalapította Dunaszerdahelyen az Art-Ma Galériát, amely másfél évtizeden keresztül a magyar és közép-európai kortárs képzőművészet egyik jelentős felvidéki bemutatóhelye lett. Emellett, emelte ki Iván Péter, a díjazott köztéri szobrai tucatnyi felvidéki településen megtalálhatók. „Megemlékező alkotásai méltóságot adnak a kollektív traumának, egyetemes formába öntik a helyi történelmet.”

„Lipcsey György művészete különösen nehezen leírható kategóriákkal. Nem tartozik egyetlen iskolához vagy stílusirányzathoz. Ahogy a 2024-ben megjelent Mítosz – Hit – História című album is tanúsítja, a művész saját, belső törvényű világot alkotott, amelyben a XX. századi avantgárd formai hagyományai találkoznak a bibliai, történelmi és mitológiai tartalmakkal.

Szobrai tömbszerűek, zárt formákból építkeznek. A testek gyakran absztrakt, mégis figurális megjelenítést kapnak: a geometrikus síkok és ívek, a törések, a plasztikai feszültségek mind az adott téma drámaiságát, lelki mélységét jelenítik meg. »Mintha ezek a szobrok maguk mesélnék el a saját történetüket – múltjukat, szenvedésüket, hősiességüket.«

Alkotásaiban megjelenik a transzcendenssel való kapcsolat emberi élménye, az istenihez való közeledés keserves, de nemes útja, a hit kérdésköre, de a saját közösségének sorsa is.

A Lipcsey-életmű másik figyelemre méltó sajátossága, hogy sokrétűsége ellenére mindig egységes marad. Mind a köztéri emlékművek, mind a kiállítótermi plasztikák egyetlen, mélyből fakadó kérdésre keresnek választ: »Mi az ember dolga a világban?«” – összegzett Iván Péter, rámutatva arra is, hogy Lipcsey

„nem követi a korszellemet, nem hajlik meg az aktuális divatok vagy politikai szelektivitások előtt. Saját belső parancsa szerint alkot, amelyet a közösség iránti felelősség és az emberi lét méltósága vezérel. Szobrai szilárdak – de nem kemények. Súlyosak – de nem elnehezedők. Velünk maradnak – és ez a maradás az, ami valódi művészetté avatja őket.

Ő az a művész, aki ha hallgat is, akkor is szól. Ha nem mutat mindent, mégis láttatja a lényeget. Ha elfordul is a zajos világ elől, szobrai ott állnak annak közepén – és kérdeznek. Isten éltessen és tartson meg még sokáig – a szobor nyelvén szóló igazság hírnökeként!” – zárta szavait a Csaplár igazgatója.

A méltatást követően a Csallóköz Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet tagjai átadták az elismerést, a Szent György-díjat a szobrászművésznek.

Az eseményen részt vett többek között még Puha György alpolgármester, Nagy Darina hivatalvezető és több korábbi Szent György-díjas személyiség is.

A jeles díjat korábban Zsidó János, városunk korábbi esperesplébánosa, Dunaszerdahely város díszpolgára, Cséfalvay Erzsébet egykori városi képviselő, Soós Lajos, az 1960–70-es évek dunaszerdahelyi színjátszásának egyik legendás alakja, id. Görözdi Miklós néhai dunaszerdahelyi református lelkész (posztumusz), a városunk hírnevét öregbítő Szent György Kórus, Marczell Béla néprajzi gyűjtő, muzeológus (posztumusz), Nagy Frigyes egykori alpolgármester, a Szent György Lovagrend Szlovákiai Nagypriorátusának elöljárója, Simon Ferenc, a Sikabony Polgári Társulás tiszteletbeli elnöke, valamint Kulcsár Tibor templomatya, a helyi katolikus plébániaközösség gazdasági tanácsának a tagja és mons. Szakál László János korábbi dunaszerdahelyi esperesplébános kapta meg.

(nagy)