Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő közösség!
Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket Dunaszerdahely Város Önkormányzata és jómagam nevében az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepi megemlékezésen.
Megkülönböztetett tisztelettel szeretném az ünnepségen köszönteni
- Simon Róbert Balázs urat, országgyűlési képviselőt, aki Győr és környéke választási körzetben kapott mandátumot,
- Gyúrósi Pál urat, Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkárát,
- Nagyszombat Megye megjelent képviselőit és a környékbeli települések polgármestereit,
- Michal Deraj urat, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljáróját,
- Író Tibor urat, a Dunaszerdahelyi Járási Munka, Szociális- és Családügyi Hivatal igazgatóját,
- Karaffa Attila, alpolgármester urat,
- a dunaszerdahelyi városi képviselő-testület megjelent képviselőit,
- Bozay Krisztián esperes urat, a dunaszerdahelyi római katolikus plébánia esperesét,
- Görözdi Zsolt tiszteletes urat, a dunaszerdahelyi református keresztyén egyház lelkészét,
- Jozef Horňák, tiszteletes urat, a dunaszerdahelyi evangélikus egyház lelkészét,
- a városunkban működő intézmények igazgatóit és vezetőit és minden kedves jelenlevőt.
Tisztelt ünneplő közösség!
Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 175. évvel ezelőtti kitöréséről.
Minden történelmi eseménynek vannak előzményei, amelyeknek a kicsúcsosodása lehet egy politikai merénylet, háború- vagy forradalom kitörése, vagy akár egy uralkodó lemondása. Ilyen eseményeknek voltak és vannak politikai és társadalmi következményei, ha úgy tetszik, meghozzák maguk a változásait.
Az 1848 tavaszán forradalom söpört végig Európán. A forradalmi mozgalmakat a Franciaországban kirobbant – úgynevezett – februári forradalom indította el, amely rövid időn belül több mint 50 akkori államalakulatra terjedt ki. Látszatra a forradalmi mozgalmak között ugyan nem volt kapcsolat, ugyanakkor az abszolutista monarchiákban a társadalmi feszültség olyan szintet ért el, amelyet más módon nem lehetett megoldani.
Megoldást kellett találni, hiszen a monarchiák uralkodói ragaszkodtak a hatalmukhoz, ugyanakkor nem voltak tekintettel a polgárság egyre nagyobb számú képviselőinek súlyára, a nemzetállamok megalakításának igényére. És emellett a tudományos ismereteken alapuló találmányok elindították az ipar robbanásszerű fejlődését is.
Európa több országában a liberális, demokratikus erők sürgették az abszolutista monarchiák eltörlését, vagy legalábbis azok megreformálását, ezen belül a gyülekezési jog megadását, a sajtó- és szólásszabadságot, a jobbágyrendszer eltörlését, az általános adózás bevezetését. Egyes nemzetek önállóságot is követeltek, mint a lengyelek vagy mi magyarok. És a mi negyvennyolcasaink bizony megfogalmazták 12 pontban, mit kíván a magyar nemzet, amit azóta is minden magyar a sajátjának vall.
Ma az 1848-as forradalom kitörésének 175. évfordulóján, abban az évben, mikor Petőfi Sándor 200. születésnapját is ünnepeljük, egyként dobban szívünk nemzettársainkkal az egész Kárpát-medencében, akik hasonlóképpen, mint itt a Felvidéken, együtt emlékeznek meg az 1848/49 magyar forradalom és szabadságharc ismert és ismeretlen hőseiről.
A közös ünnepi megemlékezés nemcsak ezért fontos számunkra, hogy tisztelegjünk hőseink előtt, hanem jelenlétünkkel erősítjük az együvé tartozás érzését, példát mutatunk a jövő generációinak és lélekben erősítjük egymást nemzeti identitástudatunk megőrzésében, nemzeti összetartozásunkban. Mert 1848. március 15-e minden magyar számára egyet jelent: örökséget és ünnepet.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni a felvidéki magyar közösség összetartozásának fontosságát, hiszen előrehozott parlamenti választások előtt is állunk, s csakis úgy tudjuk biztosítani közösségünk parlamenti képviseletét, ha valamennyien részt veszünk a választásokon és szavazatunkkal a Szövetség parlamenti képviselő-jelöltjeinek listáját támogatjuk.
Ezért hát talpra magyar, fogjunk össze az őszi választásokon! Mert semmilyen más politikai párt, vagy politikai mozgalom nem tudja, és nem is képes biztosítani közösségünk érdekképviseletét a szlovák parlamentben, csakis a Szövetség politikai párt.
Közösségünk csakis akkor tud megerősödni és gyarapodni, ha a helyi- és a megyei érdekképviseleten kívül biztosítani tudja a parlamenti érdekképviseletét, és a megfelelő körülmények között kormánytényezővé tud válni. E célt csak az összefogással érhetjük el.
Mert ha mást nem is, de a forradalmi történtekből egy dolgot biztosan megértünk: a magyar nemzet rendkívüli teljesítmények lehetőségét hordozza magában. 1848–49 sem volt más, mint a bennünk, magyarokban rejlő képességek, tartalékok káprázatos megmutatkozása, amely képességet a mai napig hordozunk magunkkal.
