Szent István király örökösei vagyunk

Egyházi tiszteletét augusztus 20-án, már az 1092. évi szabolcsi zsinat előírta. I. Ferenc császár nyilvánította állami ünneppé, amely azóta is a legfőbb nemzeti ünnepünk. Szent István
neve a magyarok európaiságával is összeforrott.

Városunkban is kellő tisztelettel emlékezünk első szent királyunkról minden évben, Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásánál a Szent István téren.

De a külső megemlékezések mellett, amelyek nagyon is fontosak, a belsőnket is ünnepi díszbe tudjuk öltöztetni augusztus 20-án?

Első nagy királyunkra méltón lehetünk büszkék. Államalapítás, keresztény Magyarország, intelmek Imre herceghez, törvénytár, egyházszervezés, vármegyék – csak pár kifejezés, amelyek István királyhoz kötődnek. Templomunkban is található egy Szent István szobor a főoltáron, és egy oltárkép, amelyen Szent István királyunk Szűz Máriának ajánlja fel a magyarok országát. Tisztelete városunkban is régmúlt időkre nyúlik vissza.

A mai kor embere, a mai kor magyarja vajon mennyire ragaszkodik a Szent Istváni örökséghez? Divatos lett a modern világ és annak eszmeisége, gondolatvilágához igazodva a hagyományokat, a nemzetet, a családot elfelejteni. Maradi volna az államalapítóhoz tartozni? Túl régi? Túl ódivatú?

Nekünk, a nagy király utódainak efféle gondolatok nem juthatnak eszünkbe. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel kell gondolnunk arra az államférfira, aki a törzsi rendszerből államot alapított. Keresztény Magyarországot. Ez az ország azóta is fennáll és védi, óvja Európát. A Nyugat védőbástyájának is hívják a magyarok országát. István király feladatot bízott kései örököseire. Ezt a küldetést adták át évszázadokon át egymásnak apák és fiúk, anyák és leányok. Az ősök hagyatéka ez, amely azt sugallja, hogy ragaszkodjunk nemzetiségünköz, vallásunkhoz, hagyományainkhoz. Tisztelve más népek kultúráját, de a sajátunkét nem feladva. Nemzetünket szolgálni legjobb tudásunk szerint illő megtenni. 1000 éven át őseink megtartották magyarságukat és kereszténységüket, hogy méltón tisztelegjenek a szent király előtt. Most rajtunk és majd gyermekeinken a sor. A múltat megőrizve, a jelent megélve a jövőt kell építenünk nemzeti közösségünk tagjaival. Mindezt békében kell megtennünk az itt élő más nemzetiségűekkel és vallásúakkal. Nem könnyű feladat ez, hiszen István király nyomdokaiban kell járnunk és nem okozni csalódást az államalapítónak.

Lehetetlen? Nem hinném, ha mindenki megteszi, amit a Teremtő kijelölt neki életében és tisztességgel, becsülettel éli meg a mindennapjait, akkor sikerülhet. De emberek vagyunk. Hibázunk, megbotlunk, elbukunk. Mégis mindig van egy segítő kéz, egy jó barát, egy kedves szó és folytathatjuk az utunkat.

Közös erővel tudjuk építeni városunkat, közösségeinket és imádkozni a hőn áhított békéért. Adj békét Uram! – hányszor és hányszor hallhattuk az ismert rockoperából is. Békére vágyunk.

Államalapító királyunktól jegyezték fel: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” Már Szent István király is felismerte ezt a nagy igazságot, reménykedjünk benne, hogy a mai kor politikusai is magukénak érzik majd a bölcs államférfi gondolatát.

Szent István király, könyörögj érettünk! Könyörögj városunk lakosaiért! Add szívünkbe a béke lángját, hogy testvérként tekintsünk egymásra és városunk felvirágoztatásán munkálkodjunk!

Karaffa Attila alpolgármester