Szükségünk van az emlékezésre, az emlékeztetésre

„1920 pünkösdjén az első világháború négy esztendős értelmetlen pusztítása után az addig nagyhatalomnak számító Osztrák-Magyar Monarchia sorsáról döntöttek, ezzel megroppantották az addig egységesnek tűnő monarchiát“ - hangzott el az emlékezés bevezetőjében.

A bevezető szavak után Bíró Emese, a Kodály Zoltán Alapiskola diákja szavalatát hallhattuk, majd Vajda Barnabás történész osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel.

Az emlékezés mellett Pünkösd ünnepén azt is kifejezzük, hogy Isten kegyelméből 102 éve itt élünk és megmaradhattunk magyarnak - mondta el Vajda Banabás, majd rövid történelmi összefoglalót tartott az 1920-as eseményekről. Mint mondta, nemcsak a hazai, hanem nagyon sok külföldi politikus is elismerte, hogy a trianoni döntés igazságtalan volt.

„A mi szempontunkból talán az a legfájóbb, hogy több millió magyar más nép fennhatósága alá került, ahol nagyon gyakran éreztetik velünk, hogy nem az államnemzet polgárai vagyunk... De mi itt vagyunk, mert az apáink és anyáink egyenes gerinccel megmaradtak magyarnak“ - emelte ki beszédében Vajda Barnabás.

A trianoni emlékezés mellett a Nemzeti Összetartozás Napja is ma van, amikor „Magyarország a határon túloldalán élő magyarok iránti felelősségét fejezi ki. Mi pedig a magyar nemzet kulturális egységéhez tartozásunkat fejezzük ki ugyanekkor“ - mondta a történész.

Vajda Barnabás ünnepi beszéde után Nagy Viki, majd Bíró Eszter, végül pedig a tegnap Ex Libris Díjjal kitüntetett Kevicky Tünde éneke emelte az emlékezés hangulatát.

Karaffa Attila, a Pázmaneum Polgári Társulás ügyvezető elnöke ünnepi gondolatai elején elmondta, Juhász Gyula Trianon című versének kezdő sorai adják meg a mai nap lényegét:

„Mert szükségünk van az emlékezésre, az emlékeztetésre.“

Mint kiemelte, „az emberi lélek nem adta fel, ennek köszönhető, hogy 102 év múlva is itt vagyunk“.

„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség - amíg ezt nem tudatosítjuk, a hatalom kénye-kedvére tehet velünk bármit, de ha tudatosítjuk, akkor megálljt parancsolhatunk az asszimilációnak, a beolvadásnak“ - hangzottak Karaffa Attila gondolatai, majd megkérte a résztvevőket, hogy számunkra az emlékezésről és az emlékeztetésről szóljon mindig június 4-e.

Az ünnepi gondolatok elhangzása után nemzeti imádságunkat énekelték el a jelenlévők, majd elhelyezték az emlékezés mécseseit és Lázok Attilának köszönhetően nemzeti zászlónkkal ölelhették körbe a Trianon emlékfát.

A Nemzeti Összetartozás Napja dunaszerdahelyi ünnepét és a Trianoni gyertyagyújtást megtisztelte jelenlétével Dr. Szacsúri János, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének konzulja is.

Szöveg és kép: -rovin-