A dunaszerdahelyi áldozatokra emlékeztek

A Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség szervezte megemlékezésen részt vett többek között dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere, Nagy László, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség tanácsosa és Radu Coanta, Románia Szlovákiai Nagykövetségének képviselője is.

Az egybegyűltek elsőként Gáti Oszkár Jászai Mari-díjas magyar színművészt hallgatták meg, aki Sándor Erzsébet visszaemlékezését olvasta fel, majd Baruch Veselý, a jeruzsálemi zsinagóga kántora énekelte el a Gyász imáját.

Ezt követően hagyományosan felolvasták az idén elhunyt holokauszt-túlélők neveit, köztük Engel Alfrédét, aki A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve című könyvet írta.

Az 1944-es eseményre érkező holokauszt-túlélők és leszármazottjaik ezután meggyújtották az emlékfalon elhelyezett mécsesben a mementó lángjait.

A szervezők felidézték, hogy az emlékfal létrehozása, elkészülte milyen nagy munka is volt, és köszöntötték az azt megálmodó Kutak Adrienn keramikusművészt, szobrászt, akit nagy tapssal fogadott a közönség.

Ezután a helyi zsidó hitközség részéről Kornfeld Tibor vezetőségi tag tartott emlékbeszédet. „Értékes emberek, családok, generációk tűntek el a borzalmakban” – mondta. „Ma már csak a meghalványult fényképek őrzik az arcukat, és ez az emlékfal neveiket. Kihalóban van az a generáció, akik személyesen is megélték ezeket a szörnyűségeket, ezért is fontos beszélnünk róla, emlékeznünk rá. (…) A krematóriumokban odavesztek a szülők, a barátok, a szomszédok, az ismerősök, de elsősorban a jövő biztosítékai, a gyermekek is. Dunaszerdahelyen teljes utcák ürültek ki és szűnt meg a mindennapi élet, a gyerekzsivaj” – emlékeztetett.

Majd hozzátette: „A mi kötelességünk megmenteni, ami még megmenthető. Meg kell őrizni elődeink emlékét, de elsősorban ezt a számunkra szent helyet, a legrégibb dunaszerdahelyi temetőt.”

Az őt követő Nagy László nagykövetségi tanácsos szerint „az emlékezés súlya meghaladja az emberi teherbíróképességet, mégis emlékeznünk kell arra, hogy megtörtént Dunaszerdahely és környéke zsidóságának gettóba zárása, elválasztása attól a nemzettől, amelybe született, amelynek nyelvét beszélte, s melynek alakítója és formálója is volt.”

Kifejezte, hogy a magyar kormány elítéli a gyűlöletet, s azt nem is tűri. „Emlékezzünk azokra most, akik közénk tartoztak. Akikkel déd- és  nagyszüleink együtt nőttek fel, akikkel együtt jártak iskolába, akikkel együtt játszottak a grundon, s akikkel együtt szolgáltak az első világháború poklában és együtt könnyeztek Trianonon” – mondta. Köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki a megemlékezések hosszú útján nem álltak meg, folytatták azokat minden időben. „A magyar állam zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus minden megnyilvánulása ellen. A kormány politikája a humanitást, az emberi méltóság megőrzését, a családok, közösségek érdek- és értékrendszerét állítja a középpontba. A magyar zsidóság a magyar nemzet része.” – fogalmazott a tanácsos.

Őt a dunaszerdahelyi születésű, 1964 óta Izraelben élő Solomon Stern Katalin követte, aki a shoát túlélő szüleikről, nagyszüleikről emlékezett meg az Izraelben élő közösség részéről.  

Bővebb képgalériánkat itt találják.