Megcsalt reményünk

A hagyományosan minden év októberének másodi hétvégéjén megrendezésre kerülő konferenciák közül a – 2014. október 10-11-én megrendezett – 12. ülés két szempontból is kiemelkedett az eddigi találkozók sorából: a rendezvényen első alkalommal képviseltette magát a pozsonyi kabinet Mária Jedličková, a szlovák kormány nemzeti kisebbségekért felelős megbízott kormánybiztosa személyében, aki köszöntőjében méltatta az esemény fontosságát. A Konferencia értéke – és nem kizárólag tudományos értéke – szempontjából hasonló jelentőségű az előadói kör bővülése, miután a romániai Babeş-Bolyai Tudományegyetem munkatársa is elfogadta a meghívást, és bemutatta Silahdar Fındıklılı Mehmet Ağa krónikájának Vámbéry által készített fordítását. Ezzel a dunaszerdahelyi Vámbéry Konferencia kilépett a „kistérségi” keretek közül, és regionális találkozóból valódi kárpát-medencei orientalista összejövetellé alakult; a kezdetektől magyar nyelven.
A konferencián több különleges, friss tudományos eredményt vagy aktuális (politikai/társadalmi) problémát, valamint esetenként egy-egy ilyen kérdés elméleti hátterét bemutató előadás hangzott el. Közülük többel van lehetőség részletesebben megismerkedni szerkesztett változatukon keresztül. A 12. Vámbéry Konferencia sem múlt el a névadója előtt tisztelgő, Vámbéry Ármin személyéről, kapcsolatairól és tevékenységéről szóló előadások nélkül, amelyek most írott formában idézhetők fel: Sárközi Miklós újabb levelekkel gazdagította ismereteinket Vámbéry és a brit politikai elit kapcsolatairól, míg Margareta Aslan Erdély történetéről, illetve a már említett Mehmet Ağa krónikájáról, az ezzel kapcsolatos Vámbéry-munkásságról értekezik.
Jelen tanulmánykötet további részében – hagyományainkhoz hasonlóan – megjelenik Vámbéry Ármin öröksége: legyen szó az antikvitásról, a történeti turkológiáról, a steppe, illetve a magyarság korai történetéről, világvallásokról, egy 19. századi utazóról vagy a velünk élő történelemről. A tanulmányok többsége aktualitásban versenyez egymással. Keleti kapcsolatok, az iszlám és a térítés, a muszlim bevándorlása, a mordern Közép-Ázsia, a mai Kaukázus, az Iszlám Állam kivétel nélkül a napi hírműsorokban maguknak helyet követelő kérdések.
Számos európai ország keletre nyit, és keresi a lehetőségeket, hogy a kultúra és a tudomány tradicionális kapcsolatrendszerére alapozza, vagy igény esetén azzal megtámasztva alakítsa, szélesítse a politikai és/vagy gazdasági együttműködést. A magyar-török kapcsolatokra visszatekintve egyszerre lehet személytelen, de fajsúlyos, illetve személyes, ezért különleges hivatkozási pontokat találni.  Ez utóbbira – és ezzel együtt a török és magyar irodalomtörténet egy közös fejezetére – rendkívüli példa Tasnádi Edit tanulmánya Nâzım Hikmet és Magyarország figyelemre méltó kapcsolatáról.
Mára már az is világossá vált, hogy a Kelet nem csak lehetőség, hanem kockázat, megoldásra váró problémák serege is egyben: a migráció, a különböző – muszlim és nem muszlim – diaszpórák, a radikális iszlám és a terrorizmus. Semmi kétség, amennyiben Vámbéry Ármin találkozott volna ezekkel a jelenségekkel, munkássága során különleges figyelmet szentelt volna ezeknek a kérdéseknek. Legalább akkora figyelmet, amekkorát e kötetben megjelenő tanulmányok szerzői szentelnek napjaink legsúlyosabb kihívásainak, illetve azok történeti, elméleti hátterének, a muszlim térítésnek, egy korábbi migrációs hullám kialakulásának és következményeinek, az Iszlám Állam propagandájának vagy az Oroszországi Föderalizáció muszlim közösségei belső dinamikájának.
A 12. konferencián elhangzott előadások, illetve az azokból elkészült tanulmánykötet, de leginkább a tanulmányok tartalma továbbra is bizonyítja, hogy a 2002-ben életre hívott vállalkozás életképes és szükséges. Az új tudományos eredmények közzététele és a modern valóságértelmezés nem csak lehetőség, hanem kötelesség is. Vámbéry Ármin örökségéből fakadó kötelesség; Dunaszerdahelyen, magyarul.