Egymásra vagyunk utalva

„Az új, 2021-es esztendőbe lépve mindannyian bizakodók voltunk a koronavírus-járvány kapcsán. Mindannyian reménykedtünk, hogy a 2020-as évtől már csak jobb jöhet. Hittük, hogy végre beindul az élet, s végre minden jobban fog alakulni. Mintha éreztük volna, sokan boldog új esztendő helyett elsősorban jó egészséget kívántunk rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek.

Sajnos azonban éppen az ellenkezője következett be annak, amit vártunk – a járványhelyzet fokozatosan romlani kezdett.

Mindeközben az önkormányzat az eseményekkel haladva igyekezett biztosítani, amit helyi szinten megtehetett. Folyamatosan teszteltük városunk lakosait, igyekeztünk legalább kiszűrni a fertőzötteket, hogy a járvány ne csaphasson át további lakosokra.

Sokan segítettek ebben! Köszönet ezért azoknak, akik helyt állnak a Covid-szűrések megszervezésében, a hivatali dolgozóknak, az egészségügyi személyzetnek, az állami szférában dolgozóknak, a rendőröknek, illetve azoknak a további segítőnek is, akik nélkül nem lett volna folyamatos a tesztelés. Itt kell megköszönjem városunk lakosainak is a felelősségteljes hozzáállást, hogy mindig elmentek a tesztelésre.

Az önkormányzat emellett még úgy is próbált segíteni, hogy bevezette azt az online regisztrációs rendszert, amellyel a lakosok tesztelési időpontokat foglalhattak a maguk és családtagjaik számára. A rendszer bevált: nem kellett télvíz idején senkinek sem tömött sorokban várakoznia a mintavételi helyszínek előtt.

Igyekezetünk sajnos azonban kevésnek bizonyult – noha az önkormányzat próbált a maga lehetőségeihez mérten lépést tartani az eseményekkel. A koronavírus terjedését nem sikerült feltartóztatni, ma betegeink és elhunytjaink növekvő létszáma is mutatja, mennyire elharapódzott a járásban és a város területén is a fertőzés.

Sajnos, azt is hozzá kell tenni, helyzetünket csak tovább rontotta az a sok pozitív teszteredménnyel rendelkező lakos, akik felelőtlenségből vagy hanyagságból nem tartották be a rájuk vonatkozó szabályokat.

Jómagam is elkaptam a koronavírust, annak ellenére, hogy mindent megtettem azért, hogy megelőzzem a betegséget. Megjártam a dunaszerdahelyi kórház készültségét is, láttam és tapasztaltam azt a küzdelmet, amit az egészségügyi dolgozók tesznek nap mint nap lakosaink érdekében. Láttam az odakerülők szenvedését, terheit is.

Saját bőrömön tapasztaltam meg, mit is jelent a koronavírussal való küzdelem, jól tudom, hogy nem csupán az ember egészségét, fizikai állapotát tépázza meg, hanem bizony lelkileg is megviseli.

És a fájdalmat csak növeli és elmélyíti a közösségünket ért megannyi csapás – számos közeli rokon, jóbarát vagy távoli, de kedves ismerős elvesztése. Haláluk súlyos űrt hagy maga után, s felfoghatatlan veszteség marad.

De tovább kell mennünk.

Várjuk mi is azokat a központi intézkedéseket, amelyek végre jobbá teszik majd életünket. Tudatosítjuk azt is, hogy mindenki belefáradt már a végeláthatatlan lezárásokba és korlátozásokba. Mégis úgy hiszem, semmiképp nem szabad csüggednünk.

Most még inkább figyelnünk kell egymásra. Mi pedig, akik átestünk a betegségen, és valamilyen szinten védettséget élvezünk, most nagyobb felelősséggel kell viseltessünk rokonaink, barátaink, ismerőseink iránt.

Rossz a helyzet. Éppen ezért sem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk a mindennapok történéseit, s ignoráljuk a koronavírussal kapcsolatos intézkedéseket. Teljes felelősségünk tudatában kell a Covid–19 ellen küzdenünk továbbra is.

Jelen tudásunk szerint most csak egyetlen módja van a járvány leküzdésének: a védőoltás.

Az, hogy minél hamarabb és minél több polgár megkapja a koronavírus elleni védőoltást, amely által elkerülhetjük a további haláleseteket, veszteségeket.

Ne feledjük: mindannyiunk felelőssége a koronavírussal való küzdelem.

Egymásra vagyunk utalva, csak együtt sikerülhet!”

(Az írás a Dunaszerdahelyi Hírnök 2021/2-es számában jelent meg.)