Nagyböjt latin elnevezése (quadragesima) negyvenet jelent, azt a negyven napot jelöli, ami hamvazószerdán kezdődik és húsvétvasárnap ér véget. A böjt a Szentírásban soha sem öncélú, hanem mindig a bűnbánat, a gyász, az Istenhez forduló kérés vagy pedig a nemzeti tragédiákra emlékezés kísérőjeként jelenik meg.
A böjtöt tartó ember külső jellemzői közé tartozik a bűnbánó öltözéke, a hamu fejre szórása vagy a tartózkodás az ételtől, italtól. A böjt célja az ember Isten előtti megalázkodásának kifejezésre juttatása volt. Ugyanakkor a próféták hangsúlyozták, hogy a külső, fizikai böjt belső megújulást kell, hogy szolgáljon, és ennek a felebaráti szeretet cselekedeteiben is meg kell nyilvánulnia.
Lukács evangéliuma szerint Jézus nyilvános működésének kezdetén negyven napra elvonult a pusztába. Az ő példája nyomán böjtöltek az első keresztények például a keresztény elöljárók kiválasztásakor.
Ennek üzenete, hogy a böjt és az imádság megtisztítja és felemeli a testet és a lelket, így az ember alkalmasabbá válik Isten szavának befogadására – fogalmazott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.
A böjt a IV. századra már általánossá vált a keresztény világban. Böjttel készültek a keresztségre, a nyilvános bűnösök nagycsütörtöki feloldozására és húsvét ünnepére. Nagyböjt a VII. század óta hamvazószerdával veszi kezdetét, így – mivel a vasárnapot az egyház nem tekinti böjti napnak – húsvét vasárnapig éppen negyven a böjti napok száma. A XI. századig a böjt olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit nem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak – írták.
Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, csak hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő szigorú böjtöt: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A mai kor embere számára a böjt nemcsak a hústól, hanem például a dohányzástól, az édességtől, a szórakozástól, a wellnestől való tartózkodást is jelentheti, de „mindez mit sem ér, ha nem jár belső megújulással (…), amelynek végén Istenhez kerülünk közelebb”.
Szokás szerint hamvazószerdán és a rákövetkező vasárnapon a katolikus hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával jelöli meg a pap, miközben hagyományosan ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” vagy: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!”
Idén a koronavírus-járvány miatt az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció átmenetileg módosította a nagyböjt kezdetén szokásos hamvazkodás szertartásrendjét, így a pap, miután megáldotta a hamut, egyszerre mondja el minden hívőnek a szokásos formulát, majd lemossa a kezét, felveszi „a szájat és az orrot eltakaró maszkot”, “ujjai közé veszi a hamut és minden hívő fejére hint belőle, anélkül, hogy bármit is szólna”.
MTI/Felvidék.ma
