Más nem lehetett a cél, minthogy otthon is ritmusban tartsák a diákokat

Amikor döntöttek az iskolabezárásról (március 10-től a középiskolák Nagyszombat megyében, 16-tól országosan az alapiskolákkal együtt), melyek voltak az első kérdések, amelyek az iskolavezetőkben, pedagógusokban felmerültek?

Még jóval előbbre visszamennék, mivel a pedagógusokat már akkor elkezdte foglalkoztatni, amikor Európába megérkezett a járvány, és úgy tűnt, még biztonságos távolságban vagyunk. Ilyen esetekben is viszont sokkal hatékonyabb félni, mint megijedni és kapkodni. Én személy szerint is mindig a megelőzésre fektettem a hangsúlyt és a kollégákkal való beszélgetések során is mindig arra jutottunk, hogy a legfontosabb a fertőtlenítés.

A dunaszerdahelyi iskolák a március 16-i iskolabezárásról szóló döntést még megspékelték azzal, hogy már azt a hétfői napot megelőző pénteken sem kellett a diákoknak bemenni. Szlovákia időben reagált, és korán megszülettek azok a döntések, melyek nélkül káosz is kialakulhatott volna, így viszont nagyon jól állunk Európában, de a világon is.

Az iskolabezárásoktól eltelt némi idő, mire kötelezővé vált a távoktatás. Mi történt ez idő alatt? Hogyan lehetett minderre néhány nap alatt felkészülni?

Úgy gondolom, hogy a szakmából, a kollégákból és az emberekből is nagyon sok jót is kihozott ez a járvány, és ez még inkább kidomborította a pedagógusokban meglévő kreativitást, erősítette a toleranciát, feltalálták, feltalálják magukat ebben a nehéz helyzetben.

Emberileg és szakmailag is nagyon jólesik, hogy az iskolák között, a városban is megmutatkozott az összetartás, legyen szó magyar vagy szlovák tannyelvűekről. A legapróbb dolgoktól kezdve mindenről egyeztettünk és azóta is napi kapcsolatban vagyunk.

Ami a távoktatást megelőző időszakot illeti, már az iskolabezárást megelőző utolsó munkaértekezleten beszéltünk róla. Születtek különböző ötletek, irányvonalak, és ilyen nem tervezett helyzetben muszáj több útvonalat járhatóvá tenni.

Szilvássy Tibor cikkének folytatását a KlikkOuton itt olvashatják el.