Életünk kulcsszavaivá a globális, a modern, a multikulturális, a 21. századi vagy az online váltak. Észre sem vettünk, de egyszerre csak úgy alakult, hogy egyre pörgősebbé, zajosabbá vált a világunk, benne dübörgő életünk pedig feladatoktól, teendőktől zsúfolttá – s általa végtelen kiüresedetté…
Mindent megtehettünk, bárhová eljuthattunk – mégis, egymás mellett ülve kattintásnyira távolodtunk egymástól. Közben közösségeink fellazultak, közös céljaink látványosan és fájóan elhalványultak a fogyasztói én örömmámorában… Semmi sem állhatta utunkat, bárhová eljuthattunk, beszűkültek térbeli távolságaink.
Ám mégis: „íme, a borzalmas ellenség ajtónkon kopogtat. A kísértet megmutatja sötét alakját, fölbolygatja nyugalmunkat, megrontja szórakozásunkat, felforgatja természetünket. A fekete veszedelem szilaj gyönyörrel tombol keresztül kasul szép Csallóközünkön. Jön az orosz pusztákon át s jön a költői Olaszország babérligetei közül. (...) Mégis tudja meg a közönség, hogy van segítség a közveszedelemben, van mentség a pusztító kórtól: a vigyázat, a tisztaság. Tiszta víz, tiszta levegő, tiszta test, tiszta táplálék legyen a mi kultuszunk.”
Ezúttal azonban nem egy mai online portál híranyagából idéztem, hanem átnyúlva az időn a Csallóközi Lapok 110 évvel ezelőtt, 1910. szeptember 21-én megjelent, kolerával foglalkozó írásából. De idézhettem volna az 1880-as évek végén Szerdahelyre látogató „Isten öldöklő angyalának” nevezett korábbi kolerajárványról, az 1760–1770-es évek itt időző nagy vészről, vagy a felénk az 1600-as években is „visszalátogató”, rettegett fekete halálról szóló tudósításokból…
Mert bizony, nincs új a nap alatt. Mi pedig, mert emberek vagyunk, a rosszat mindig elfelejtjük, mikor az élet utat tör magának. Azonban a mostani koronavírus járvány kapcsán azt mindenképp érdemes felidézni, hogy eleink mire is figyelmeztettek. Elsősorban arra, hogy minden rajtunk múlik. Hogy közösen, együtt, betartva az elemi szabályokat mindent meg lehet oldani. Mert minden újjáéled!
Ez a 2020-as év tavasza, előttünk álló nyara számunkra egyben maga a remény ünnepe is. Úgy válik azzá, hogy nem kell érte véráldozatot sem hoznunk – csupán elég a legfontosabb, egyben legalapvetőbb szabályokat betartanunk, és odafigyelnünk egymásra!
Nagy Attila főszerkesztő
