„Tudják-e, mi a rózombók? Ettek-e már siflit? Hát a biflit kóstolták-e? Megcsigesztették-e Önöket? Szoktak-e önök is pördüködni, vagy elséramórázni? Látták-e már, miként honkorodik a nap? Vagy meg voltak-e már czikkadva? Letörülték-e, ha gyermeküknek rékmányos volt a szája?
De folytassuk: kóstoltak-e már lucskos pástétomot? Tudják-e, a középkorban ki utazta keresztül-kasul a Csallóközt? Tudják-e hol volt valaha Haraszt, Böcs, Árpa, Zelebeg, Némalőrincülése, Milértő vagy Szolgagyőr?
Tudják-e, kik voltak a felbári literátusok, hogy az egykori szerdahelyi Vámbéry a francia császárnál is járt, hogy II. József Bősön született, avagy hallották-e már Baranyay Józsefről, vagy akár arról, mikor termesztettek a Csallóközben selymet?
Tudják-e, hogy a múltunk mennyire nagyon is behatással van mánkra, mindennapjainkra, de leginkább: jövőnkre?
A Csallóközi lenyomatok – Emberek, történetek a sajtó tükrében című kötetre pillantva a múlt és a jelen összeér – sokszorosan. A szerző megtöredezett újságok lapjairól mentette át a túlsó partra azok kincseit: az élet körforgását, a mindennapok pillanatait, vagy éppen az elmúlás mementóját.
Miért is tette ezt, miért is született meg a Csallóközi lenyomatok? A szerző előszavában egyértelműen jelzi: „Értékek felmutatása, emlékeztetés, tiszteletadás”. Jelképek ezek: érték, emlékezet, megmutatás. Méltóan emberi jelek, melyek ma is irányt kellene mutassanak. S teszi ezt „nem középiskolás fokon”, hanem mindenkihez odahajolva, az ismeretterjesztés legnagyszerűbb szándékával és eszközével.
Szerénykedhetnénk a könyv kapcsán, de jelen esetben a számok ezt bizony nem teszik lehetővé. Ugyanis a múlt elsárgult folyóiratainak, a történelem legviharosabb, azaz a 20. évszázadának a legelején megjelent újságjainak, úgymint a Csallóköznek, a Csallóközi Lapoknak, a Csallóközi Hírlapnak, a Somorja és vidékének, a Gazdasági szemlének, de több más forrásnak a lapjairól nem kevesebb, mint 730 név – 730 csallóközi személyiség tekint vissza ránk a Csallóközi lenyomatokból.
És velük együtt ki tudja hány történet…
730 nagyszerű férfi és korát megelőző nő, illetve több tucatnyi csallóközi város 19. század végi, 20. század eleji életének hol hihetetlen, hol kegyetlen, hol felemelő pillanatai vonulnak elénk a maguk felemelő méltóságában – a korabeli sajtó értékes, időtálló „tükrén át”. Meg persze számos egylet, a helyi történelmet formáló társulás estjei, előadásai, alkalmi mulatságai nyílnak meg előttünk a maguk felbecsülhetetlen módján.
Testközelből.
Csallóközről, az itteni emberek életéről, személyes sorsokról szól a kötet nyolc fejezetének 71 írása, lélegzete.”
Nagy Attila helytörténész
Ezt már olvasta?
Megjelent Karaffa Attila: Felvidéki szemmel c. könyve
A Pázmaneum Társulás kiadásában jelent meg a szerző...
