Törökországi napló 7: Viszlát, Belek!

Mindennek megvan a kezdete és a vége. Ez a DAC, a török örökzöldek alatt abszolvált egyhetes összpontosítására is érvényes, amely február 2-án, vasárnap kezdődött és tegnap ért véget.

Az edzőtábor zárónapja azonban nem csak az utazásról szólt, a csapat programjába belefért még egy délelőtti gyakorlás is. A Maribor elleni szombati összecsapáson kezdőként pályára lépő játékosok a hotel edzőtermében és medencéjében lazították az izmaikat, a többiek valamivel több mint egyórás terhelést kaptak a pályán.

Következett a csomagolás, a Bellis étteremben elfogyasztott utolsó ebéd és török idő szerint 13:15 órakor az egész küldöttség Antalya repülőtere felé vette az irányt. Onnan a Sun Express légitársaság gépével 16:00 órai felszállással Bécsbe repült, ahova 17 órakor érkezett meg, de már otthoni idő szerint. A gépen a nagy rivális Nagyszombat is együtt utazott a sárga-kékekkel. A bécsi repülőtéren a csapatbusz várt a küldöttségre, majd jöhettek a Dunaszerdahelyre vezető út utolsó kilométerei.

A két, összpontosítással töltött hét után (először Máltán, majd Törökországban), a kettő között mindössze egyetlen szabadnappal, az összes játékos és stábtag nagyon várja már a hazaérkezést. A szeretteik ölelését talán a két édesapa várja a leginkább – egy friss és egy jövendőbeli. Kalmár Zsolt csapatkapitányt barátnője, Karolina és a négyhónapos kisfia, Noel várja otthon (a csapatból még Eric Davis édesapa, akinek a kislánya azonban jelenleg Panamában tartózkodik). A jövendőbeli apuka pedig nem más, mint Lukáš Čmelík, aki barátnőjével, Editkével június elejére várják az új családtagot. Ha minden igaz, fiú lesz és a szülők már ki is választották számára a nevet. Mi más is lehetne, mint Lukáš?

Ezzel a jóhírrel zárjuk az utolsó törökországi tudósításunkat, hiszen az összpontosítás végével a mi naplónk is bezárul. Viszlát otthon, találkozzunk a Szenice elleni első tavaszi bajnokin!

forrás: dac1904.sk