Szerdahelyi képeslapok: „Fél három után öt perccel”

Ekkor édesapám azzal az ötlettel állt elő, hogy könnyebben megy a dolog, ha így jegyzed meg fiam: „fél három után öt perccel”. Vagyis 14:35, és máris helyben voltunk. Végül is úgy tartják, nem kell mindenáron mindent tudnod, elég, ha azt tudod, hol keresd, amikor szükséged van rá. Aztán egy idő után az alap információk és az általános tudás már nem elégített ki, egyre többre vágytam, olyan dolgokra is, amik nem szokványosak. Aki keres, az talál. Például csak kevesen tudják, hogy a jelenleg ismert vasúti pályán kívül egykor létezett egy másik is a városban. Egy ló vontatta keskenyebb nyomvonalú, amely vasútállomástól húzódott északi irányba a keményítőgyárig.

A mai Ádor utcában kezdődött a Dukes–Herczog cég tulajdonában volt, és burgonya szállítására használták.

Akárhogy is számolom, a vasútállomás és a keményítőgyár közti távolság legalább két, de lehet három kilométer. Az Ádor utca másik végén, az Erzsébet térnél lépne ki, majd innen kanyarodna valószínűleg az egykori gyár területe felé (anno a régi Vermes-féle DAC-stadion mögötti területen). Dukes és Hercog keményítőgyára, nem más, mint a későbbi lekvár és szeszgyár, ismertebb nevén a Slovlik.

Ma is létező helyről beszélünk, nem úgy, mint az egykori Császári és Királyi Hadifogolytábor, melynek udvarán is áthaladt száz éve ez a kisvasút. Ennek kapuja a mai Ádor utca elején volt, éppen a vasútállomással szemben. A vasút pedig sok mindent „elbír”, utasokat szállít, árut továbbít, vagy éppen a hadifoglyokat. Csakúgy, mint a már említett kisvasút, ha a szükség úgy kívánta, a burgonyaszállításon kívül egyéb célokra is használták. Hogy mire, azt most inkább nem említeném…

1895-ben készült el a Dunaszerdahelyt Pozsonnyal összekötő vasúti pályaszakasz, amihez a Komárom felé tartó részt egy évvel később csatolták hozzá…

Bögi Róbert írásának folytatását a KlikkOut weboldalán, itt olvashatják el.