„Mi egy vérből valók vagyunk!”

Mi a legkellemesebb élménye, ami a DAC stadionhoz fűzi?

A régi DAC idején, amikor szurkolhattam Majorosnak és a többieknek és egyszer labdaszedő is lehettem a bajnokin, számomra akkor az nagy élmény volt. De szívesen emlékszem vissza, amikor a Csehszlovák kupát is megtekinthettük édesapámmal, vagy amikor 1987-ben az AC Bellinzona csapata elleni meccs után kaptam egy levonót a svájci csapattól. Az újkori történelemben például a Ferencváros-DAC és a Felvidéki válogatott mérkőzése Székelyföld legjobbjaival.

Melyik az első emlék?

Legelső emlékeim közé tartozik, amikor otthonról a bátyámmal és a szomszéddal, aki most a DAC vezérszurkolója Robertó, minden meccsnapon elindultunk az édesanyánk által kötött sárga-kék sálban. Általában mindig hátulról mentünk be, akkor még teljesen másként nézett ki a hátsó bejárati rész. Hosszú fasor, majd a közlekedési parknál be a stadionba és a salakpályán át a tribünre. Szerettem, mai napig megmaradt bennem az út a stadionba.

Milyennek ígérkezik számára szurkolóként a búcsú a pályától?

Hiányozni fog a stadion, minden egyes szöglete. Hiányzik majd a keleti lelátó hiszen ott szurkoltam kiskorom óta. Bízom benne, hogy győzelemmel és jó hangulatban mondunk majd búcsút a stadionnak és annak reményében, hogy egy modern stadion épül helyette.

Mit gondol a szombati véradásról?

Jó ötletnek tartom, hiszen a DAC mérkőzéseire jár ki a legtöbb szurkoló, így jó esélye van annak, hogy sokan segítenek majd. Én is tervezem, hogy részt veszek az eseményen. A Nélküled c. dal aktuális sorai is idecseng: „Mi egy vérből valók vagyunk!”

Mit vár az új stadiontól?

Remélhetőleg a beléptetés egyszerűbb lesz, több büfé szolgálja majd ki a nézőket, szurkolókat. Jobban fog benne hallatszani a szurkolás és irigykedve nézhetnek majd ránk a szlovák bajnokságban, mert meg tudjuk tölteni majd az arénát.