Költészet napja a szakközépiskolában

A költészet napi megemlékezés első felében József Attilára, a nap szülöttjére emlékeztek. Rövid, de tartalmas életművéből az Én költő vagyok és a Nagyon fáj címűt szólaltatták meg.

A nap másik ünnepeltjéről, a kassai születésű Márai Sándorról az 1971-ben megírt önvallomásának részletével emlékeztek meg, amelyben a szerző a társadalomtól való elfordulását elemzi.

Arra kérdésre, hogy melyik a legszebb vers, Erdős Virág, kortárs magyar költő balatonfüredi emlékével válaszoltak. Kétségkívül legnagyobb sikerük Németh Zoltán Állati nyelvek, állati versek c. kötetéből előadott verseknek volt. A kortárs költők versblokkját, Szabó T. Anna Dilidala zárta, a szavalók „mesternégyesének” előadásában: „Azt mondom, mindennap kell egy kis kattantság, hidd el, a nevetés létszükség mostanság”.

Nincs költészet szerelem nélkül, szerelem költészet nélkül. Szabó Lőrinc segítségével szerették volna megfejteni a verselő diákok a Nők titkát, a választ tanárnőiktől József Attila A női szív c. versét tolmácsolva kapták meg: „A női szív tömeglakás -/Tömeglakás, mi lenne más”. Juhász Gyula sokat idézett szerelmes versét, a Milyen volt címűt, megzenésített változatban gitárkísérettel adta elő az irodalmi műsorok állandó szereplője, Szabó Tímea.

Az egyes szavalatok közt a költészetről, versírásról szóló idézetek hangzottak el. Néhány klasszikus költeményt, mint pl. Akarsz-e játszani, Ha férfi vagy, légy férfi olyan különleges „vendégművészek” videós tolmácsolásában láthatták, mint Sharon Stone vagy Bruce Willis.

Az irodalmi színpadosok műsorukkal bekapcsolódtak a magyarországi Gittegylet kezdeményezésébe, és csatlakoztak a Posztolj verset az utcára megmozduláshoz. Minden szereplő az előadás alatt magán viselte a rendezvény kitűzőjét, tanáraiktól pedig egy-egy „posztolós” matricával ellátott verset kaptak ajándékba, melyet a délután folyamán iskolájukban valamint lakóhelyükön ki is posztoltak.

A lendületes műsort Márai Sándor Ajándék c. versével zárták, melyet Horváth Ádám zongorakísérete még inkább ünnepivé varázsolt. A lelkes verselők pedig egy-egy betűt a magasba emelve, majd együtt kiáltva üzenték Lackfi János gondolatát: Aki boldogtalan szedjen be egy verset!

-kl-