Tisztelt Hölgyeim és Uram! Tisztelt Emlékező Közösség!
Engedjék meg, hogy Dunaszerdahely város Önkormányzata és jómagam nevében üdvözüljem önöket városunk I. és II. világháborús katonaáldozatok emlékművének ünnepélyes átadása alkalmából szervezett rendezvényen, valamint a városi képviselő-testület városunk emléknapjaként meghatározott megemlékezésen.
Dunaszerdahely város önkormányzata régi adósságát kívánja itt ma az I. és II. világháború katonaáldozatok emlékművének leleplezésével törleszteni városunk hősei és hozzátartozóik előtt. A Kárpát-medencében számos magyar lakta városában és településén van I. és II. világbáborús emlékmű, amely emléket állít egy-egy település katonaáldozatainak, s Dunaszerdahelyen az egyik legnagyobb magyar városban ezidáig nem volt.
A világon minden elesett katonát megillet a tisztelet, függetlenül attól, hogy azok melyik hadseregben teljesítettek szolgálatot, hogy az adott hadsereg agressziót követett el, vagy éppen a hazáját védte. A katonák mindig parancsot teljesítettek, nem volt lehetőségük mérlegelni, hogy az adott parancs jó volt, vagy nem, ugyanis a parancs megtagadását, vagy bármilyen ellenszegülést minden hadsereg halállal büntette.
Így volt a Szerdahelyről, Sikabonyból és Ollétejedből besorozott katonákkal is. Ők is parancsot kaptak, hogy vonuljanak be a magyar honvédségbe, vonatra szálltak a közeli vasútállomáson, s elindultak a behívó-parancsban meghatározott helyre. Az itthonmaradottak nagy ritkán egy-egy levelet kaptak a katonájuktól, így szerezve tudomást, hogy szerettük még él és reménykedtek, hogy nemsokára hazatér. Nagy trauma akkor érte a családot, ha a posta nem levelet hozott a szerettüktől, hanem a halálhírét hozta. Nemcsak a városunkból besorozott katonákat illeti meg a tisztelet, hanem mindazon a munkaszolgálatosokat is, akik származásuk, vagy vallásuk miatt nem a seregbe sorozták be, hanem munkaszolgálatba hívták be őket, akik ugyanúgy kerülhettek a frontvonalba, mint társaik, akik katonaként harcoltak.
A városunkból besorozott katonáknak és munkaszolgálatosoknak úgy, mint bárhol a nagyvilágban, a háború elvette az ifjúságukat, a családjukat, az álmaikat. Ha be kellett vonulniuk a seregbe, ők is úgymond le akarták tudni a háborút, szívesen jöttek volna haza szeretteikhez, szüleikhez, feleségeikhez, gyermekeikhez. A sors számukra más utat jelölt ki, mást utat jelölt ki a hozzátartozóknak is, akik gyermek, férj és apa nélkül voltak kénytelenek élni, akiknek a háború fájdalmat és gyászt hozott.
A mai nap méltó időpont az I. és II. világbáborús katonaáldozatok emlékművének átadására, hiszen ma van városunk emléknapja, november 11-e közelségével az I. világháború befejezésének 100. évfordulója, annak az I. világháború befejezésének évfordulója, amelynek során a győztes hatalmak ráerőltettették a legyőzöttekre akaratukat, egy igazságtalan békeszerződés megkötésébe kényszerítve őket, amely a II. világháború kitörésének a magjául szolgált.
Dunaszerdahely város önkormányzata ezzel az emlékművel állít emléket mindazon Szerdahelyi, Sikabonyi és Ollétejedi katonának és munkaszolgálatosnak, akik az életüket áldozták fel hazájuk oltárán. Legyen ez a katonai emlékmű, amely Lebó Ferenc, magyar szobrászművész alkotása, méltó helye az emlékezésnek, a tiszteletadásnak, legyen ez az emlékmű szimbóluma a megbékélésnek, az összefogásnak és a megértésnek.
Ezt már olvasta?
Évértékelőtt tartott a mozgáskorlátozottak szövetsége.
Évzárót és értékelőtt tartott a Szlovákiai...
