Mindenszentek és halottak napja

A keresztény felekezetek tagjai és mások is ki szoktak látogatni a temetőbe a két nap valamelyikén. De érdemes tudni, hogy a reformátusok hivatalosan egyik ünnepnapot sem tartják meg. Szokásként meghonosodott az ő körükben is a temetőlátogatás, ám hivatalosan sem a halottak napja, sem a mindenszentek nem egyházi ünnepük. Ők a reformáció emléknapját ünneplik október 31-én, idén éppen az 501. évfordulót. Az evangélikusoknál és az unitáriusoknál viszont egyházi szinten is nyilvántartják a halottak napját.

A november 1-jei mindenszentek katolikus ünnep: ilyenkor a megdicsőült lelkekről emlékeznek meg, tehát nem csak azokról a szentekről, akik nevesítve vannak a kalendáriumban, hanem minden lélekről, aki üdvösségre jutott. Ez „a megdicsőült egyház ünnepe”, a halottak napját viszont azoknak a lelkeknek szentelik, akik hitük szerint még a tisztítótűzben szenvednek, vagyis ez „a szenvedő egyház ünnepe”.

Tudta?

1. A halottak napjáról a magyar katolikus parasztság úgy tartotta, hogy ez a halottak visszajárásának ideje is. Egyes vidékeken éjszakára ételt is kikészítettek a halottaknak, vagy a temetőbe, a sírokra vitték ki.

2. A magyar katolikus néphagyományban tilalmak is kapcsolódtak a halottak napjához, például nem volt szabad befőzni és kenyeret sütni.

3. Az ortodox egyház nem a római katolikus halottak napján emlékezik meg az elhunytakról, hanem a pünkösdi időszakban.

4. Az orosz egyházban külön halottak napját tartanak az elesett vitézek emlékére október 21-én.

5. A halottak napja a szegényekről való gondoskodással is összekapcsolódik. A katolikus hagyományok szerint azért kell alamizsnát adni, hogy a halott megszabaduljon a purgatóriumból.

6. Egyes magyar falvakban nemcsak halottak napján, hanem egész héten, „a halottak hetén” tiltották a munkát, hogy ne zavarják meg a holtak nyugalmát. Máshol viszont politizálásra használták mindenszentek napját, egyes falvakban hagyományosan ezen a napon tartották meg a bíróválasztást.

A halottak napjának ünnepét a keleti egyházban már 380-ban megülték, minden vértanúról megemlékezve. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a minden pogány isten tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel.

Először a Kr. u. 636-ban elhunyt Sevillai Izidor püspök rendelte el a szerzeteseinek, hogy a pünkösd utáni napon a halottakért misézzenek. Széles körű elterjedése Odilo clunyi bencés apát nevéhez fűződik. Utasítására a szerzetesek a mindenszenteket követő napon misékkel, zsoltárokkal, alamizsnával emlékeztek meg a halottakról. Egyházi rítus volt a halottakért végzett esti könyörgés, harangozás is.