Másfél hónapja kerültél Dunaszerdahelyre. Hogy értékeled ezt az időszakot?
Nagyon intenzív heteken vagyok túl, nyolc tétmérkőzésen léptem pályára a kilencből. Mikor Dunaszerdahelyre igazoltam, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül ennyi lejátszott meccs lesz a lábamban. Két hétig dolgozhattam együtt Marco Rossival, majd jött a váltás. Az új stábbal is megtalálja a csapat a közös hangot. Csak pozitív benyomásaim vannak, elégedett vagyok.
Mi a véleményed Peter Hyballáról?
Szakmailag nagyon felkészültnek tartom az egész stábbal együtt. Rengeteget videózunk, elemezzük a játékot, és egyénileg is foglalkoznak a játékosokkal. Az eddigi eredmények igazolják őt, én pedig örülök, hogy eddig sok játékpercet kaptam tőle. A játékosokkal nagyon korrekt a viszonya. Ez nem nevezhető baráti kapcsolatnak, hanem egy abszolút normális edző-játékos viszonyról van szó.
Hogy érzed magad a pályán abban a szerepkörben, ahol most játszol?
Mindig el kell fogadni azt, ahová az edző állít. A fő feladatom a középpályán a társaim támogatása a támadásban. A Vasasban teljesen más játékrendszerben játszottunk, mint itt. Az új szisztéma elsajátításában nagyon sokat segítenek a videóelemzések és a taktikai edzések. Korábbi csapatomban három-négy éven keresztül hátrébb játszottam, most újra elő kell hozni magamból a támadó felfogást. Úgy gondolom, hogy ez rövid időn belül gólokban, gólpasszokban is meg fog mutatkozni. Korábban egy szezonban egy-két találatig jutottam, ám azok mind nagy góloknak számítottak. Most beérném akár négy-öt kisebbel is. Szeretnék minél előbb betalálni.
Az az általános vélekedés, hogy a magyar bajnokság technikásabb, a szlovák viszont agresszívebb. Te is így látod?
Négy-öt évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy a szlovák bajnokságban fogok játszani, és azt sem gondoltam, hogy itt másabb a tempó, mint odahaza. A magyar bajnokságban rengeteg technikás labdarúgó van, itt pedig mindenki csíp, harap. Szlovákiában mindenki teljes odaadással küzd. Magyarországon nem mindig lehetet ezt megtapasztalni. Sokkal akaratosabbak az itt focizók, és küzdeni tudásban előrébb tart Szlovákia. A fociban az dominál, aki jobban akarja a győzelmet. Ez a célom, ebben akarok fejlődni.
Számítottál arra, hogy négy bajnoki után tíz pontja lesz a csapatnak?
Korábban nem ismertem még az ellenfeleinket, nem tudtam mire számítsak. Persze, a társaimat kifaggattam, ezért reménykedtem benne, hogy 9-10 pontunk lesz négy kör után. Bíztam benne, hogy a kettős terhelés alatt is tudjuk szállítani a pontokat a bajnokságban, és ez sikerült is. Remélem, a következő fordulókban is ilyen tempóban haladunk majd.
Mire számítasz a hétvégi fordulóban? A Trencsén nem ígérkezik könnyű prédának.
Figyelemmel követem a szlovák csapatok európai szereplését, de úgy gondolom, nekünk nem kell sokat foglalkoznunk a soros ellenfelünk Európa-ligás meccsével. A trencséniek idegenben játszottak Hollandiában, de nem hiszem, hogy ellenünk sokat változtatnának a kezdőcsapaton. Nem lesznek frissek, ám figyelembe kell vennünk, hogy múlt héten négy gólt rúgtak a Feyenoordnak, ami nem kis fegyvertény. Biztos, hogy jó formában vannak. Én egy ellenük aratott győzelemmel lennék elégedett.
Megszoktad már a dunaszerdahelyi légkört? Hogy telnek a hétköznapjaid?
Amikor ide igazoltam, az első két hétben még a Bonbon volt a szállásom. Most Győrben lakom, albérletben. Még fél évig leszek egyedül, mivel a barátnőm Pesten tanul. Kalmár Zsoltival naponta ingázunk az edzésekre, az egyik nap ő jön kocsival, a másik nap én. Ha edzés után hazaérkezünk, már nem nagyon mászkálunk sehová, próbálunk a feladatunkra koncentrálni. Ami nagyon érdekes volt az elején, hogy bár külföldön vagyok, mégis mindenki magyar a városban. Magyar az étlap, magyarul szólnak hozzám az utcán. Eleinte nem is tudtam hova tenni a dolgot, de mára már hozzászoktam.
Esetleg már ragadt is rád valami a nálunk használt kifejezések közül?
Kapásból az „igen jó” vagy az „igen nehéz” szókapcsolat jut az eszembe. Ezt már eltanultam. Pesten a nagyon jót vagy nagyon nehezet használjuk. Biztos lesz még ilyen több is. A szlovák kifejezéseket is szeretném minél hamarabb elsajátítani, hogy minél gördülékenyebb legyen a kommunikáció a pályán. A „Pome!” is már egész jól megy.
Többször is megtapasztaltad már a MOL Aréna hangulatát. Valami ilyesmire számítottál?
Fantasztikus az a hangulat, amely körülveszi a klubot. A szurkolóink támogatása egyedülálló Szlovákiában, és Magyarországon sem tapasztaltam ehhez hasonlót. Nagyon tetszik, hogy a DAC-szurkolók pozitív szemléletűek. Bár, még csak egy vereséget szenvedtünk hazai pályán, amikor a Minszktől kaptunk ki, de a vesztes meccs után is megtapsoltak bennünket, mert látták rajtunk, hogy odatettük magunkat. Nagyon sokan elkísérnek minket idegenbe is, ami erőt ad nekünk. Eddig édesapám és keresztapám is itt volt minden hazai mérkőzésünkön a MOL Arénában, és nekik is nagyon tetszik, amit itt átélnek.
A csapatnak névrokonod, Vida Kristopher már két éve a tagja. Nem okoz problémát a névazonosság?
Poénra vesszük a dolgot. Marco Rossi stábja még Vidázott mindkettőnket. Általában egyszerre fordultunk oda a név hallatán, és nem tudtuk, hogy melyikünket szólítják. Az új edzők már a keresztnevemen szólítanak, ami azért fura még a számomra, mert soha nem hívtak Máténak csapaton belül. Mindig Vida vagy Vidus voltam. De ehhez könnyen hozzászokom majd.
Ha már Rossi nevét említed. Mire számítasz, van esélyed ősszel meghívót kapni a magyar válogatottba?
Én Bernd Storcknál voltam válogatott. Egy évig voltam a csapattal, háromszor már játszottam is. Most elsősorban meg kell szilárdítanom a helyem az új csapatomban. A minimum, hogy a DAC-cal ismét kivívjuk az európai szereplés jogát. Az idő majd eldönti, hogy jön-e a meghívó vagy sem. Az U21-es válogatottban csapatkapitány, ill. kapitányhelyettes voltam. Ha oda behívnak, annak is fogok örülni, ha pedig a felnőttekhez, szintúgy. Egyelőre nem tudom, mire számítsak, a játékommal akarok bizonyítani a szövetségi kapitánynak.
Forrás: fcdac.sk
Ezt már olvasta?
Beszámoló: DAC 1904 - Nagymihály 0:1 (0:0)
A DAC pont nélkül maradt a Nagymihály ellen. Voltak ugyan...