– Hogyan vélekedik, mennyire meghatározó az, ha egy kisgyermek a saját anyanyelvén tanul, szerzi meg az ismereteket?
– Úgy gondolom, hogy mindenki, főleg gyermekkorban, a saját anyanyelvén tudja legjobban befogadni, megérteni és feldolgozni az új információkat. Erre tud majd a jövőben építeni, és a későbbi szaktudást akár más nyelven is használni. A tanulás és a szakmai fejlődés szempontjából elsősorban a megfelelő motiváció a mérvadó, így nem mindegy, hogy egy gyermeknek szükséges még egy plusz akadállyal is megküzdeni, amit számára az idegen nyelv jelent. Az iskolákban nem csupán tárgyi tudással próbálják „ellátni” a diákokat, hanem nevelnek is – beleértve egy nemzet/nemzetiség kultúráját is.
– Miképp tapasztalta meg azt, hogy felvidékiként, magyar iskolából kikerülve Szlovákiában is tudott érvényesülni az életben?
– Nekem 18 évesen nem okozott különösebb gondot a magyar tannyelvű iskolákból való átállás a szlovák egyetemre és szlovák környezetbe. Az első szemeszter alatt sikerült kitapasztalnom a különben nem nagy eltéréseket az anyanyelvemen és idegen nyelven történő tanulás között, és mivel tudtam, mit szeretnék elérni, aszerint készültem. Nem mondható el az, hogy a magyar anyanyelvű, magyar tannyelvű iskolákból érkező hallgatók valamilyen hátrányban lettek volna a szlovák anyanyelvű évfolyamtársaikhoz képest, ami a tanulási eredményeket illeti.
