Mit gondolnak a dunaszerdahelyi színház ötletéről? - 1. rész

A színház kérdése a február 20-i képviselő-testületi ülésen is szóba került, amelyen Hájos Zoltán polgármester elmondta, valóban megkeresték annak ötletével, de még nem került elkészítésre az a tervezet, amelyet a színház ötletgazdái a képviselőknek is bemutathatnának, pedig azt még az elmúlt évben ígérték. A fenntartás kapcsán Hájos megjegyezte, egy ilyen intézményt a város nem tud maga fenntartani, de természetesen elkészülte esetén ő el tudja képzelni, hogy az önkormányzat támogassa a felvidéki kultúra ilyen jelentőségű dunaszerdahelyi intézményének működését.

A színház kapcsán elsőként Sziklai Krisztina és Czajlik József mondja el véleményét.

Sziklai Krisztina, a Rivalda Színház színésze

Mit gondol a dunaszerdahelyi kőszínház megvalósíthatóságáról?

Lassan öt éve, hogy magyarországi és dunaszerdahelyi színésztársaimmal megalapítottuk a dunaszerdahelyi Rivalda Színházat. Már akkor azzal a céllal érkeztünk és kezdtük el működésünket, hogy ennek a városnak kőszínháza lehessen. Kemény öt év áll mögöttünk, ami által száz százalékosan kijelenthetem, munkánk nem volt hiába való. Ahogy az elmúlt öt évben, úgy most is azon dolgozunk, hogy a kőszínház létrejöhessen. A megvalósítás elkezdéséhez minden adott. Ahogy Lope de Vega mondta: „A színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély.” Dunaszerdahely városának mindene megvan ahhoz, hogy itt jöhessen létre a harmadik felvidéki magyar kőszínház. Adott a hely, a színészek és a nézők kultúréhsége. E város minden tekintetben alkalmas rá – s nem utolsó sorban meg is érdemi, hogy kulturális központ lehessen.  Ezt így gondoltuk öt évvel ezelőtt, és most is.

Milyen szerepet kellene betöltenie a színháznak Dunaszerdahely és a régió kulturális életében?

Fontos végiggondolni azt a tényt, hogy ha valaki színházba akar menni Dunaszerdahelyen vagy a környező régióban, akkor vagy alkalmazkodik az itt bemutatott vendégelőadások időpontjához, vagy elutazik Komáromba, Győrbe vagy Budapestre. Nagyobb utazás nélkül esélye sincs senkinek más színházi előadásokat látnia. Ezt bizonyítja a hónapról hónapra meghirdetett buszos budapesti színházi kirándulások megléte. Még nem volt olyan busz, amelyik nem indult volna el, mert nem volt elég jelentkező. Az autókkal rendelkezők pedig összefognak. Sokat hallom, hogy több család megy egyszerre Győrbe, 2–3 autóval, a Győri Nemzeti Színházba vagy a Vaskakas Bábszínházba. A Dunaszerdahelyen megalapított színháznak az lenne a fő feladata, hogy egyensúlyba hozza a kulturális igényeket a lehetőségekkel.

Milyen forrásokból működtethető hosszabb távon egy ilyen intézmény?

Ugyanolyan forrásokból, mint bármelyik másik kulturális intézmény. A fenntartásban a legtöbb esetben szerepet vállal a város, a megye és természetesen a színház is bevételt generál, amelyet a fenntartásba forgatnak vissza. Kulturális intézményként lehetőség van emellett pályázni is. Magyar kőszínházként pedig az anyaországra is számíthatunk. Ezzel a kérdéssel már meg lettek keresve azok a döntéshozók és szakemberek, akik pontosan tudják, hogyan kell működtetni egy ilyen rendszert hosszabb távon. Ők jelenleg is azon dolgoznak, hogy felépüljön és működjön ez a kőszínház. A szellemi források egy részét a Rivalda Színház színészei biztosítanák, hiszen az alapító társulat mi lennénk. Mellénk érkeznének még színészek, rendezők, egy egész színházi háttér, stáb. Ezekkel kapcsolatban már folytattunk informális beszélgetéseket Gál Tamás színművésszel és a kassai Thália Színház igazgatójával, Czajlik József rendezővel.

Czajlik József, rendező, a kassai Thália Színház igazgatója a kérdések megválaszolása helyett levél formájában fejtette ki véleményét:

„Köszönöm a felkérést a kérdések megválaszolására, nem élnék vele. Ennek egyik oka, hogy nem szeretek írásban válaszolni a feltett kérdésekre. Amint lehet, az ilyen interjúkat kerülöm.

Másik ok, amiért nemet mondtam, az az, hogy egy leendő kőszínház profilját meghatározni igen nehéz, szakmai feladat. Puffogtatni és ötletelni szabad, de ez nem az én stílusom. Annyi azonban bizonyos, hogy társulati tagként vagy vendégművészként csak magasan képzett és professzionális alkotókat tudnék elképzelni. Nálam ez lenne a kiindulási alap.

A finanszírozás kérdését csak a jelenleg hatályos jogszabályok szerint látom megvalósíthatónak, aminek jelenleg három formája létezik, úgymint: megyei, városi vagy magán.

Ami pedig egy esetleges kőszínház régióban betöltött szerepét illeti, mindenképpen a meghatározó szerep az egyedüli jelző, ami az eszembe jut. Másik jelző a fúziós, ami kiegészíti  és nem felhígítja a szlovákiai magyar színházművészet anyagi lehetőségeit és szakmai színvonalát. Magyarán, nem eggyel több koldus, hanem még egy kiváló színház kellene.

Bizonyos vagyok abban, hogy kellő mennyiségű szakember és magas szakmai tudás áll rendelkezésre ahhoz, hogy a felvidéki magyar színjátszás változatosabb, igényesebb és népszerűbb legyen, mint valaha.

Vagyis, ha engem kérdeznek, szakmailag van mód egy harmadik hivatásos színház létrehozására, de annak nem szabad ugyanabból a pénzösszegből gazdálkodnia, amin jelenleg Komárom és Kassa osztozik, és nem viheti ugyanazt a repertoárt, mint a jelenlegi kettő. Forrásbővítés és hiányzó profil betöltése esetén elképzelhető, hogy életben is marad. 

Mindhárom.”

Czajlik József cikkünk megjelenése után informált bennünket: „Egyetlen egyszer sem tárgyaltam sem formálisan, sem informálisan a Rivalda Színházzal. Nem is tervezem. Koczán Andrással többször, de ő sosem a Rivalda nevében keresett meg. Ha igen, erről nem informált.”

_________________________

Korábbi írásunkat itt olvashatják:

Valóban lehet színháza Dunaszerdahelynek?