Valóban lehet színháza Dunaszerdahelynek?

Mikor és kiben fogalmazódott meg az igény, hogy Dunaszerdahelyen kőszínház kialakításán kezdjenek el dolgozni?

Tudom nagyon jól, hogy sokan gondolkodtak már ezen a kérdésen az utóbbi években, évtizedekben. Ilyen volt a Szevasz Színházra tett kísérlet. A 2013 óta Dunaszerdahelyen működő Rivalda Színház tagjaiban is mindig ott volt az igény, hogy állandó játszóhelyen dolgozhassanak. Ez teljesen természetes dolog. A Dunaág Néptáncműhely két műsorában (Asszonysorsok, férfimulatságok; Csizmás Kandúr) együtt dolgoztunk a társulat színészeivel. A közös munka során megismerkedtünk, sokszor szóba jött az állandó színházi játszóhely kérdése. Igazából, egy nagyon erős élmény vitt engem arra, hogy a beszélgetéseket, álmodozásokat túllépjük. 2016 júniusa közepén sétáltam a Sport utcában, láttam a hatalmas építkezést, bámultam, hogyan épül a DAC új stadionja. Utánajártam, megtudtam, hogy itt egy 12.000 fős stadion készül. Valahogy egy furcsa gondolat lepett meg: ahol a fél város beférne egy stadionba, ott miért nincs kőszínház? Szerintem a két dolog között van összefüggés.

Mik voltak az első lépések?

Először a Rivaldásokkal kezdtem el dolgozni, majd több barátomat, ismerősömet beszéltem rá, hogy szálljon be tervezésbe, elemzések készítésébe. Vagyis egy ötletet megpróbáltam írásba foglalni. Ezek voltak az első lépések.

A kezdeményezés kincs, amelyet aztán tovább kell bontogatni. Közben persze sok nehéz kérdés merült fel. Mégis már a kezdetek kezdetén az volt a célom, hogy kézzelfogható módon lehessen bemutatni a színházalapítás ötletét. Készítettünk egy megvalósíthatósági tanulmányt, pontosítok, ez egy megvalósíthatósági előtanulmány volt, mert a helyzet természetéből adódóan nem lehetett minden egyes kérdésre válaszolni benne. Így nem tudtuk a fenntartás alapvető kérdését megválaszolni. Először a régi kultúrház volt a kézenfekvő megvalósulási hely. Az épület nagyrészt kihasználatlanul áll a város közepén, mondhatnánk, hogy seb a város testén. Itt az épület jelentős kibővítésével képzeltük el a színházat.

Kiket kerestek meg az ötlet támogatása kapcsán?

2017 januárjára elkészült az első terv, amellyel elkezdem megkeresni döntéshozók szélesedő köreit. Először polgármester urat kerestem meg, majd a felvidéki magyar politikai és gazdasági élet legfontosabb döntéshozóit. A legmeghatározóbb találkozóra 2017. januárjának végén került sor Menyhárt Józseffel, az MKP elnökével, aki ismerve az eddigi színházalapítási törekvéseket azonnal támogatásáról biztosított. A terv értő fülekre lelt. Közben, 2017 tavaszán a terv helyszíne megváltozott a megvalósítást támogatni szándékozók kérése alapján. Így került át a fókusz arra az ötletre, hogy a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ hatalmas épületében, mindkét funkció elférhet.

Miért változott meg a helyszín?

A mozitermet hosszú évek óta nem használják, a moziteremben — beleértve a mellette lévő helyiségeket, tereket — lehetőség van zárt színházi terület létrehozására. Az építészeti terv kidolgozása a végső fázisban van. Ráadásul ennek az épületnek már meglévő fenntartási költségei vannak, csupán meg kell osztani a fogyasztásmérőket. Megjegyzem, hogy már ebben a kezdeti szakaszban a magyarországi politikai felsővezetéshez is eljutott a terv. Az itt is és az ott is kedvezően fogadott tervek áttekintése során mindig ugyanaz volt az első kérdés: ha megvalósul a terv, az építkezés, létrejön a színház mindenestül, ki fogja fönntartani az intézményt. Az autóba tankolni kell a benzint.

Hogyan reagált a város, a képviselőtestület, illetve a városi intézményrendszer a hírre, a tervezetre?

Ahogy már említettem, Hájos Zoltán polgármester úrral többször találkoztam, találkoztunk. Nagyon hasznos tanácsokkal, ötletekkel látott el. A képviselőtestülettel nem találkoztam, de remélem, hogy a közeljövőben, szerintem március folyamán bemutathatjuk a terveket a kulturális bizottság tagjai előtt. És remélem, hogy meggyőzzük őket a terv alaposságáról, jelentőségéről.

A színház megjelenése megváltoztatja a város kulturális lehetőségeit, új városi kulturális koncepció kialakítására van szükség tehát, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi (Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ) és az új intézmény, a színház szerepvállalása világosan elkülönüljön. Itt komoly egyeztetési és projektmunkára lesz szükség. Mert úgy látom, hogy mindkét intézmény fontos, de világosan elválasztható közösségi, közösségépítési feladatokat lát el és fog ellátni. A két intézménynek harmonikusan kell egymás mellett működnie, egymást kiegészítve.

Mennyire volt pozitív a szakmai visszajelzés a színház kialakítása kapcsán. Sokszor felmerülő kérdés, hogy vajon szükség van-e harmadik felvidéki színházra.

Jeles, magasan jegyzett felvidéki színházi szakemberekkel folyik a tárgyalás, Gál Tamás színművésszel és Czajlik József rendezővel informális, de meghatározó beszélgetések zajlottak. Mindketten dunaszerdahelyi születésűek, a színházalapítási szándékot az is inspirálta, hogy van helyi kötődésű szellemi holdudvara a terveknek.

Hadd tegyem hozzá, hogy Dunaszerdahely — tetszik, nem tetszik — az utóbbi években a szlovákiai magyarság fővárosa lett, a főváros pedig megérdemel egy színházat, ahogy megérdemelt egy MOL Arénát. A színház pedig százszorosan visszaadja a közösségnek, amit belefektettek, mert a színházban alkotó munka folyik, alkotások jönnek létre, és ez sok szinten kihat a közösségre.

Jelenleg olyan híreket hallani, hogy a színház ötlete megyei szinten is támogatást kapott. Mit tud erről mondani? Milyen forrásokból kívánják felépíteni a színházat?

Ezek nagyon jó hírek, a terveket a megvalósulás irányába viszik. De itt a fenntartásról van szó. Az MKP vezetésének elévülhetetlen érdeme, hogy fölkarolta a terveket, és sikerült megyei vezetői körökben megkezdeni a dunaszerdahelyi magyar színház ügyének erős képviseletét. Az MKP vezetésének kell abba irányba vinnie az ügyet, hogy minél hamarabb írásos formában legyenek rögzítve a támogatás részletei. Ezzel a fenntartás kérdése kezd világossá válni, de megjegyzem, hogy kisebb részben a város is fedezné a fenntartás költségeit. Ami pedig az építkezést illeti, több irányból érkezne az anyagi alap, az anyaországból, a várostól. Ugyanakkor a helyi vállalkozásokat sem szabad elfeledni, meg kell szólítani a helyi tőkét és az itt működő külföldi vállalkozásokat, meg kell győzni őket arról, hogy a színház miképpen teszi teljessé az itteni életet, mit nyerhetnek a vállalkozások a színház támogatásából. Ebből az utóbbi példából látható, hogy el kell kezdeni egy maroknyi lelkes csapatnak a munkát szinte már most. El kell érnünk, hogy az itteni vállalkozókat, vállalkozásokat, cégeket érdekeltté tegyük a színház ügye iránt. 

Hogy fogják elnevezni a színházat? Vannak-e ötleteik?

Egyetlen határozott ötlet merült föl, Kaszás Attila neve, amely több helyen elhangzott, de úgy látom, hogy ez a kérdés még egyáltalán nem dőlt el. Lehet, hogy ötletpályázatot érdemes kiírni, hogy egy kifejező nevet találjuk a színház elnevezésére. Ez tehát még egy nyitott kérdés.  

Milyen szakmai csapatban gondolkodnak, s hogy látja, milyen hatással lehet ez a felvidéki kulturális életre?

Előbb már említettem, hogy kik lennének a meghatározó személyek. A társulat magját a Rivalda Színház színészei alkotnák, és a művészeti koncepcióból a színházszakmai kérdésekért felelős vezetőknek kell aztán a társulatot kiegészíteniük, összeválogatniuk. Alapvető, hogy jó, ütőképes társulat jöjjön létre. Furcsát mondok, kicsit menedzsmentnyelven: kockázatcsökkentő tényező a jó csapat vonzó repertoárral. Itt arra is lehet gondolni, hogy a társulat már jóval a színház átadása előtt működhetne. Hogy Czajlik Józsefet idézzem: a társulatnak épüljön a színház és ne fordítva.

Szeretnének bizonyos területre összpontosítani vagy a szélesebb közönségre számítanak majd a nézőtéren? Úgy is kérdezhetnénk, milyen jellegű darabokat kívánnak majd színre vinni?

A színháznak széles réteget kell megszólítania azzal, hogy átgondolt repertoárral áll elő. Mindeközben az összpontosítás is igaz a színházra. Világos elképzelések vannak arra, hogy az új intézmény ifjúsági színházként is működjön. Erre megvan a garancia a művészeti vezetők személyében. A beavató típusú darabokkal állandó jelenlét szükséges a felnövekvő korosztály köreiben: az alapiskolák, a középiskolák tantermeiben. A színházfogyasztás elérése a cél. Ezt a tevékenységet jelenleg a Rivalda Színház végzi Dunaszerdahelyen, szerintem sikeresen. De ezekre a kérdésre egy kicsit később térjünk vissza, amikor már véglegessé válik a színház szakmai vezetése.