A klub történetének legfurcsább három esztendejében megjártuk a poklot, és fürödtünk mennyországi magaslatokban. Majd hirtelen villámok cikáztak, és megnyíltak az ég könnyező fellegei.
2006/2007 – Az orrunk előtt ment el a kettes számú járat
Svájcban finom a csoki, éles a bicska, és különleges a labdarúgó-bajnokság rendszere. Miért ne lehetne a miénk is ilyen? A második liga tizenkét indulója közül az első négy helyezett a legfelsőbb osztály utolsó négy csapatával osztályozót játszik. A maradék nyolc a bennmaradásért küzd tovább. Ez így elég bonyolultan hangzik, mi ennél sokkal egyszerűbben estünk ki. Ezúttal a csoda sem segített rajtunk.
Milan Albrecht és Marian Novotný edzők csak a nyolcadik fordulóig maradtak, majd visszajött az osztrák sógor, Robert Pflug. Az őszi tizedik hely, amely egyben az alapszakasz végét is jelentette, elővételben megváltott jegy volt a harmadik osztályba. Tavasszal végét ért a „Pflúgos futam”, ismét előkerült a „Danke” molinó a lelátón, a DAC pedig repült a harmadik ligába. Repült, mint egy otthonról elszökött, életét addig fogságban leélő papagáj, ami az első száz méteren elpusztul.
Mentőövként ugyan képbe került egy esetleges fúzió a Szenc csapatával, de a Városháza nemet mondott a frigyre. Közben a csehszlovák kupagyőzelem huszadik évfordulójára emlékezve, a diadal hőseivel találkozhattunk egy kávé mellett. Ha jól emlékszem ekkor jöttek divatba a szurkolói találkozók. Ahova érdemes elmenni, mert mindig megtudhat az ember valami újat. Vagy csak egy pofa sört meginni a cimborákkal, és szidni az aktuális rosszfiút.
Olvassa tovább a KLIKKout-on!
