A szerző egyetemi professzor, a kassai ipariskola egykori diákja, majd tanára és igazgatója, a Selye János Egyetem alapító rektora.
A háború utáni időkben a kassai Ipari több volt, mint egy iskola. Ez az intézet a felvidéki magyarság megmaradásának letéteményese volt. Eredményeivel kivívta a szakma elismerését itthon és külföldön. A könyv az ipariskolának és legendás tanárainak kíván emléket állítani. Az első részben az ipariskola „hőskorát" mutatja be a szerző saját életútján keresztül. A második részben csaknem száz öregdiák mesél arról, milyen volt iparistának lenni. Az emlékező történeteket az összetartozás érzése, az iskola szellemiségének élménye, a tanárok iránt érzett tisztelet s szeretet hatja át. A könyv az ipariskoláról szól, de egyben kortörténet is, hiszen bemutat egy korszakot s benne egy jelenséget – „az iparistákat". Az olvasó megtudhatja belőle, hogy mitől volt ez az intézmény „az ipari", és az „iparista" miért csak a kassai diákot jelenti.
